Kedves Szoel!
Itt van ennek a Prófétai beszédnek a
magyarázata. Lent fogok sorolni erről több esetet, amiből majd
eldönthetjük, hogy az ártalom tilalma vonatkozik-e a testi-lelki
egészség megkárosítására vagy sem?
Abi Sza'id
Al-Khuduri-tól származó prófétai beszéd, hogy azt mondta a Próféta (Allah
dicsérte, és üdvözítette): [1]"Nem megengedett sem az ártalom, sem a kölcsönös
megkárosítás"
A Próféta
(Allah dicsérte, és üdvözítette) megtiltott mindenféle jogtalan ártalmat és
megkárosítást. Tehát ártalmat okozni valakinek, aki megérdemli, mert áthágta a
magasztos Allah határait vagy gyilkosságot követett el, akkor ugyanannyi
büntetést kap, mint amennyi bűnt követett el. Ez az ártalom, amit okozunk a
gyilkosnak, vagy annak, aki áthágta Allah határait jogos. Tehát ez a prófétai
beszéd nem erről szól.
Tehát, a jogtalan ártalom és megkárosítás tilalmáról szól ez a kegyes prófétai beszéd.
Az ártalomban, csak megkárosítás van a többiekkel szemben: Ez természetesen
és kétség nélkül szigorúan tilos. A Korán sok helyen szól erről és figyelmeztet
minket erre.
A többieknek ártani a személyes dolgaikban több esetben tilos,
mint például:
A végrendelet
megkárosítása
A végrendelet megkárosítása
szigorúan tilos. Azt mondta a magasztos Allah (4/12): „Mindez az
örökhagyótól meghagyott egyéb hagyatkozás, vagy valami őt terhelő adósság
kifizetése után". Abi Hurayrától származó prófétai beszéd, hogy azt mondta
a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette): „A szolga hatvan évnyi jó
munkálkodást és istenszolgálatot végez aztán, amikor eljön a halál. akkor a
végrendeletével megkárosít valakit és emiatt bemegy a pokolba" aztán
olvasta ezt az két kegyes Áját (4/13,14): „Ezek Allah előírásai. Aki pedig
engedelmeskedik Allahnak és az Ő küldöttének, azokat a túlvilágon kertekbe
fogja bevinni, amelyek alatt patakok folynak, s örökkön ott fognak időzni. Nagy
diadal lesz ez! Aki pedig fellázad Allah és az Ő küldötte ellen és áthágja az
előírásait, azt a Pokol tüzébe fogja bevinni, s örökkön ott fog időzni.
Megalázó büntetés lesz az ő osztályrésze". Ilyen jellegű prófétai beszédet is
kiadott At-Tirmizi és mások. Azt mondta Ibn Abbasz: „A megkárosítás a
végrendeletben a nagy bűnök közé tartozik" aztán olvasta ugyanezt a fenti Áját.
A végrendelet megkárosítása úgy
történik, hogy a végrendelkező valamelyik öröklőnek többet ír a végrendeletben,
mint amennyit az iszlám Sharia szabott. Így megkárosítja a többieket, mert
emiatt kevesebbet kapnak. Emiatt azt mondta a Próféta (Allah dicsérte, és
üdvözítette): „Allah mindenkinek megszabta a részét az öröklésből. Tehát
nincs végrendelkezés annak, aki úgyis örököl". Ha örökbe szeretne adni
olyan valakinek, aki nem örököl, akkor nem szabad egyharmadnál többet adni,
mert azt mondta a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette): „Adja örökbe az
egyharmadát! Az egyharmad is sok". Ha annak ellenére, egyharmadnál többet írt
egy idegennek vagy egy öröklőnek többet adott, mint amennyit Allah szánt neki,
akkor ezt nem szabad végrehajtani, csak a többi öröklő beleegyezésével. Ha szándékosan
többet ad az örökségből egy idegennek, hogy a többieknek kevesebb jusson, akkor
ezzel bűnt követ el. Tehát szabad örökbe adni egy idegennek a vagyon
egyharmadáig. többet tilos. Ha a halott halála után kiderül, hogy
megkárosításból örökbeadott a vagyonából, akkor Ibn Atiyya szerint, aki
Maliktól hallotta, hogy nem végrehajtható. Ez Ahmed Imám szerint van így.
A megkárosítás a
válásban
Azt mondta a magasztos Allah
(2/231): „Ha elváltatok asszonyaitoktól és ők kiszabott várakozási idejüket
elérték, akkor vagy tartsátok meg őket tisztességes módon, vagy bocsássátok
el őket tisztességesen! Ne tartsátok vissza őket kényszerrel, hogy
bántalmazzátok!". Tehát ez a kegyes Ája bebizonyítja azt, hogy nem szabad
kényszerből megtartani a feleséget. Sok férfi van, aki nem akar elválni a
feleségétől, nem azért mert szereti, hanem ezzel bántani akarja és lelki
terrorral tarja magánál. Tisztába van vele, hogyha elválik tőle, akkor jól
menne a sora esetleg más férfival. Ez valami fajta lelki megkárosítás a
feleséggel szemben. Azt mondta Allah (2/228): „A férjeiket illeti meg a
leginkább az, hogy ekkor visszafogadják őket, ha ők ki akarnak békülni". Ez
a kegyes Ája arról szól, hogy a férjének. akitől elvált elsőbbsége van visszaszereznie
az elvált feleségét, abban az esetben, ha békét akar és nem akarja ezzel megint
bántalmazni. Tehát, a fent említett Ája arra mutat, hogy nem szabad a
feleséget megkárosítani azzal, hogy az elválás után megint visszaszerzi, azért
hogy bántalmazhassa. Az Al-Dzsahiliyyában az volt, hogy a férj elvált a
feleségétől aztán várakozási ideje lejárta alatt visszaszerezte aztán megint
elvált tőle és megint visszaszerezte. Ez végig így ment és soha nem hagyta,
hogy megpróbálja a szerencséjét más férfival. Jött az Iszlám és lefékezte ezt a
fajta megkárosítást. Csak háromszor engedte meg az elválást. Azt monda Malik,
hogy aki visszaszerzi a feleségét úgy hogy utána nem közeledik hozzá az rossz
szándékból szerezte vissza. Ezzel hosszabbítani akarja a várakozási időt.
A megkárosítás az [2]Íla-a-ban
(الإيلاء)
Ha valaki Allahra esküszik, hogy nem közeledik a feleségéhez
az ágyban. A magasztos Allah négy
hónapot szabott, hogy ha ez alatt az idő alatt a férje megszegi az esküjét és
visszatér a feleségéhez (lefekszik vele), akkor továbbá is a felesége marad. Ha
pedig továbbá is betartja az esküjét, akkor a hajdani tudósoknak két megoldást
kínáltak.
Ha letelik négy hónap úgy,
hogy elkerülte az ágyban, akkor a férje akarata ellenére elválasztják tőle.
Előállítják és
megparancsolják neki, hogy váljon el a feleségétől.
Vannak olyan férjek, akik eskü
nélkül és ok nélkül bosszúból elkerülik a feleségüket az ágyban. Ezzel az a
szándéka a férjének, hogy kárt okozzon neki. Ennek az ítélete olyan, mint az
előzőé (Íla-a). Ez Ahmed Imám iskolája szerint van.
Ha a férfi elutazott és ok nélkül
sokáig távol marad a feleségétől. Ha a felesége visszahívja és ennek ellenére
nem megy hozzá. akkor Malik, Ahmed és Iszhak szerint elválasszák egymástól. Ahmed szerint fél év
múlva és Iszhak szerint két év múlva
A
megkárosítás a szoptatásban
Azt mondta a magasztos Allah (2/233): „Nem szabad
kényszert alkalmazni egy anyával szemben a gyermeke miatt, s egy apával szemben
sem gyermeke miatt". Azt mondta Ad-Dahhak: „Ha a férj elválik a feleségétől
és van közös babájuk, akkor az apának kell költekeznie az elvált feleségére és
felruháznia őt jó bánásmóddal". Azt mondta a magasztos Allah (65/5): „A
tehetős tehetsége szerint fizessen! Akinek pedig pontosan kiméretett az
ellátása, az annak megfelelően fizessen, ahogyan Allah adott neki! Allah nem
követel többet senkitől, mint amennyit adott neki. Allah könnyebbséget fog adni
a nehézség után". A fenti Ája: „Nem szabad kényszert alkalmazni egy
anyával szemben a gyermeke miatt, s egy apával szemben sem gyermeke miatt"
azt jelenti, hogy az anyának nem szabad bosszúból eltávolítania a gyermeket
magától mondván, hogy nem szoptatja az elvált férjének a gyermekét. Hiszen ez a
baba az ő gyermeke és szüksége van az anyai táplálásra. Szoptassa meg két évig
aztán eltávolíthatja magától! Ha pedig azért nem szoptatja a gyermekét, mert
kárt akar okozni (megkárosítani őt) az apjának, akkor ez elvetendő dolog.
Bosszúból az apa sem szakíthatja a gyermekét az anyjától. Ezért mondta a
magasztos Allah: „Nem szabad kényszert alkalmazni egy anyával szemben a
gyermeke miatt".
Az anya
megkárosítása a gyermekével
A tudósok megegyeztek abban, hogy nem szabad elválasztani az
anyát a gyermekétől. Ez a véleménye Maliknak Medina lakóival kapcsolatban, az
Al-Awza'i-nak a „Sám" országok lakóival kapcsolatban és az Al-Laisz Egyiptom
lakóival kapcsolatban. Ugyanezt mondta As-Shafi'i és Abi Szawr.
Azt mondta abu Ajjub, hogy hallotta a Prófétát (Allah
dicsérte, és üdvözítette) mondani: „Aki szétválasztja az anyát a gyermekétől,
Allah az utolsó ítélet napján szétválasztja őt a szeretteitől". Gyűjtötte
At-Tirmizi. Azt mondta a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette): „a
gyermek nem választható szét az anyától, akkor sem, ha az anya beleegyezett". Tehát
ha anya akarja, akkor sem szabad őket elválasztani egymástól. Mert az anya, aki
lemond a gyermekéről, jelen pillanatban nem tudja mit csinál. A jövőben
megváltozhat a véleménye és a szíve érzése a gyermeke iránt és megbánhatja ezt
a döntést. Azt mondta Ibadata Bni sszamit, hogy azt mondta a Próféta (Allah
dicsérte, és üdvözítette): „nem lehet szétválasztani az anyát a gyermekétől.
megkérdezték: „meddig?". Azt felelte: „amíg a fiú nem éri el a felnőtt kort és
a lány nem menstruál"". Tehát vigyázzon az az apa, aki szétválasztotta a
gyermekét az anyától, mert ezzel megkárosította a gyermeke anyát és
elszakította az anyával a szülői köteléket, amit a magasztos Allah összekötött.
Ha valaki elszakítja a kapcsolatot az anyával vagy az apával, ez a nagy bűnök
közé tartozik. Akkor az az apa, aki okozza ezt, úgy hogy kiskorától
szétszakítja a gyermeket az anyától nagy bűnt követ el Allahhal szemben.
A megkárosítás az
eladásban
A Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette) megtiltotta az [3]Al-Mudtarr
féle adásvételt. Közölte Al-Iszmaili. Azt mondta a Próféta (Allah dicsérte, és
üdvözítette): „ha van neked jó dolog, amit tudsz biztosítani a muszlim
testvérednek, akkor ne kérjél érte az értékénél többet. Ne tedd őt tönkre
jobban, mint ahogy tönkre van téve". Közölte Huzayfa. Megkérdezték Ahmedet
az Al-Mudtarr eladásról. Nem tetszett neki. Azt kérdezték: „hogy zajlik ez az
eladás?". Azt felelte: „jön hozzád valaki, akinek szüksége van az árura, ami nálad
van. erre te a tíz helyett húszat kérsz". Ha a vevő nem tudja az áru értékét vagy
nem tud alkudni, akkor nem szabad becsapni őt és drágán eladni az árut. Nem szabad
eladni öt dirhamért azt, ami egyet ér. Malik és Ahmed szerint ilyenkor a
vevőnek jogában áll visszaadnia az árút és visszakövetelnie a pénzét.
Kedves Szoel, ennek a Prófétai beszédnek ez a magyarázata.
Tehát az ártalom tilalma vonatkozik a testi-lelki egészség megkárosítására is,
mert a fentiekben volt a lelki megkárosításról szó.
[1] Közölte: Ibn Madzsa, Ad-Darkutni és mások. Közölte: Melik az „Al-Muti-e" című
könyvében, Omar Bin Yahya és ennek az apja Yahya.
[2] Amikor a férfi megesküszik arra, hogy nem gyakorol a feleségével intim
kapcsolatot.
[3] Az, amikor jön hozzád valaki, akinek szüksége van arra az árúra, ami nálad van.
Erre az eladó emiatt felemeli az árúnak az árát. |
United States - Fairfield - Connecticut
