Azt mondja a magasztos Allah: "Ó azok, akik hittek! Óvakodjatok Allahtól, és minden lélek figyelje azt, hogy mit küldött előre a holnapra, és óvakodjatok Allahtól, hiszen Allahnak tudomása van arról, hogy mit cselekedtek." (Korán: 59:18). Ebben a koránidézetben a magasztos Allah, kétszer említette azt, hogy óvakodjunk tőle. Egyszer a koránidézet elején, és ismét az idézet közepén ismételte, megerősítve azt, hogy óvakodjunk tőle, mert neki tudomása van arról, hogy mit cselekszünk! Tehát a magasztos Allah azt kéri tőlünk, hogy figyeljük a cselekedeteinket, hiszen ő látja azt, hogy mit csinálunk. Mit jelent: "óvakodni Allahtól", és hogyan lehet óvakodni tőle? Úgy lehet óvakodni Allahtól, hogy megnézzük azt, hogy Ő mit engedett meg, és azt megengedjük magunknak, és nézzük meg, hogy mit tiltott, és azt mellőzzük el! Ha így cselekszünk, akkor óvakodtunk Allahtól. Ennek a koránidézetnek nagy jelentősége van, és az, hogy minden ember figyelje a saját lelkét, vagy a saját énjét, és ez a koránidézet nagy bizonyíték arra, hogy Allah megparancsolta nekünk ezt. És minden muszlimnak figyelnie kell, hogy mit tett a holnapért. És ha nem tett semmit, akkor még mindig megvan rá a lehetőség, hogy tegyen. Azt mondja a magasztos Allah a Koránban: "Ó azok, akik hittek! Legyetek türelmesek, állhatatosak, kitartóak, és óvakodjatok Allahtól, talán arattok!" (Korán: 3:200). Tehát a magasztos Allah azt kéri, hogy türelmesen, és kitartóan számoljatok el a lelketekkel, és figyeljétek meg, mert Allah figyel titeket, és el fogunk számolni a kicsiért, és a nagyért. A muszlimok közül a hívők tudják ezt, azért figyelik a tetteiket most, mert tudják, hogy most még megváltoztathatják azokat, mielőtt a túlvilágon a magasztos Allah elé kerülnének, és Ő előtte elszámolnának a tetteikért, de akkor késő lenne. Emiatt most az evilágon kell figyelnünk magunkat, és el kell számolnunk vele, hiszen közölte Allah Küldöttének a felesége (عائشه) ’Aisha –Allahnak kedvezett-, hogy azt mondta Allah Küldötte –Allah dicsérete és üdvözölte-: "akivel az elszámolás napján Allah vitatkozik, az elkárhozott." Gyűjtötte Al-Bukhari a szahih Al-Bukhari című könyvében (4939). Tehát testvéreim, figyeljétek magatokat most, és ne tegyetek olyan dolgot, amiért a magasztos Allah elszámol veletek. És, ha találtok magatokban rossz dolgot, akkor most bánjátok meg Allahnál a megbánás szabályai alapján, ahogy említettem valamelyik előadásomban, és helyette cselekedjetek jó cselekedeteket, és jóra változtassátok magatokat, hiszen a jó tett eltörli a rosszat.

Kedves testvéreim, úgy számoljunk el a lelkünkkel, ahogy a kereskedő elszámol a kereskedő társával! Ők pontos elszámolást végeznek egymással: "honnan van ez, és miért tetted úgy, és ha amúgy tetted volna, akkor jobb lett volna, nyertünk-e vagy vesztettünk?" Ha vesztettek, akkor azt mondja neki: "ha másképpen tetted volna, akkor nem vesztettünk volna! Miért hanyagoltad el ennek az árúnak az eladását? Ezt az árut drágábban lehetett volna eladni! Így az év végén sok lesz a veszteség! És mindez kiderülne leltározáskor!” Így számol el a boltos a társával. A mi életünk is hasonló ehhez a kereskedelemhez, hiszen most munkálkodunk, és túlvilágon kapunk fizetséget Allahtól. És, hogy a mi kereskedelmünk se vesszen kárba, azért ugyanígy kellene nekünk is elszámolnunk saját magunkkal, ahogy az előbb említett kereskedők, hiszen ha az túlvilágon veszítünk, akkor ez hatalmasabb veszteség lenne, mint az evilági anyagi veszteség, hiszen a túlvilágon amikor a magasztos Allah elszámol velünk, már nincs visszaút. Tehát muszlim testvérem, most kezdj munkálkodni és rengeteg jó dolgot cselekedj! Telítsd tele a széfedet a jó munkával, hiszen az evilági jó munkálkodásod, az a túlvilági kincsed. Az evilágon az emberek keresik a pénzt, mert ez a legértékesebb. A túlvilágon az ember úgy fogja keresni a jó tetteket, amelyeket az evilágon cselekedett, mint ahogy most az evilágon keresik a pénzt. Tehát a túlvilágon, nem a pénz lesz a keresendő, hanem az evilági jótett lesz a keresendő, a pénz helyett. Emiatt testvérem, most telítsd tele a széfedet ezzel a kinccsel, mert a túlvilágon szükséged lesz rá, és ezeket az evilági jótetteket a túlvilágon kincsként fogod találni a széfedben. Ha a túlvilágon üres lesz a széfed, akkor meg fogod bánni, hogy annyi életet éltél, és nem jutott eszedbe a túlvilági széfed, és üresen hagytad porosodni. Tehát ne légy lusta, és ne kényelmesedj el, amikor Allah engedelmességről van szó, és amikor be kell tartani Allah parancsát. Tehát testvérem, tartsd be Allah parancsát, akkor is, ha nehéz, hiszen rád jellemző az erő, a szorgalom, és a siker, amikor evilági üzleti dolgokról van szó, akármennyire nehezek azok, akkor most is légy ilyen erős, és sikeres, amikor a túlvilági életedről van szó.

Ha van boltod, és jön egy kuncsaft, akkor inkább lekésed az imát azért, hogy az ima kárára néhány forinttal több pénzed legyen, és elfelejted a túlvilági fizetést, amelyet Allahtól kapnál, ha idejében tennéd az imát, és ez sokkal értékesebb, és maradandóbb fizetség lenne, mint ez a néhány mulandó forint.

Ilyenkor azt szokták mondani, hogy az imát bármikor le lehet tenni, de a kuncsaft nem vár, miközben nem tudja azt, hogy aki hozta neki a kuncsaftot, Ő az, aki hívja őt az imára.

Azt mondta a magasztos Allah a Koránban: "És emlékezetetekbe idézem, midőn az Uratok figyelmeztetett benneteket: 'ha hálásak lesztek, bizony gyarapítalak benneteket. Ha azonban megtagadtok, akkor az én büntetésem rettenetes'" (Korán 14:7).

Ha valamelyiknek munkáért, vagy valamilyen üzletért kellene korán kelni, akkor előkészíti magát és hamarabb kel fel azért, hogy véletlenül se késsen el. Viszont ha azért kell kelni hajnalban, hogy imádkozzon, és sok fizetséget kapjon érte Allahnál, akkor szépen elalszik.

Kedves testvéreim, minden lélek figyelje azt, hogy mit küldött a túlvilágra a jó tettek közül! A túlvilágon, azon a napon, Allah elé kitárjuk mindazt, amit az evilágon összegyűjtöttünk, és felelősek vagyunk minden dologért, munkáért, és cselekedetért, amelyet cselekedtünk az evilági életben. És aki hisz abban, hogy a túlvilágon mindenért számolni fog Allahnál, az előtte az evilágon elszámol saját magával, hiszen azt mondta (عمر بن الخطاب) 'Omar Bin Al-Khattab –Allahnak kedvezett-: "számoljatok el az énetekkel, mielőtt elszámoltatik vele, és mérjétek a tetteiteket, mielőtt megméretik, hiszen most könnyebb nektek, minthogy majd elszámoláskor. Számoljatok hát most magatokkal, és készüljetek a legnagyobb elszámolásra." Közölte (الترمذي) Al-Tirmizi.

Aznap ki vagyunk tárva Allah előtt, és semmit nem fogunk tudni elrejteni előle, hiszen azt mondja a magasztos Allah a Koránban: "Azon a napon ki lesztek tárva, és semmi nem rejtőzhet belőletek."  (Korán: 69:18).

Most pedig nézzük meg, hogy miképpen kell elszámolnunk a lelkünkkel. Ezt két részre szeretném osztani:

1-      A tett előtti elszámolás.

2-      A tett utáni elszámolás.

Kezdjünk az elsővel: A tett előtti elszámolás: Számolj el saját magaddal, mielőtt megtennéd azt a dolgot, amin töröd a fejedet, vagy amin sumákolsz. Kérdezz magadtól: "Ha megteszem ezt a dolgot, akkor ez Allahnak tetsző cselekedet lenne, vagy nem?" Ezt a kérdést szigorúan tedd fel magadnak! Honnan tudjuk, hogy bizonyos tett megengedett-e vagy sem? Azt mondta (الحسن) Al-Hasan –Allah kegyeskedjen rajta: "Allah könyörül azon, aki ha szeretne tenni valamit, előtte mérlegeli. Ha Allahért van, akkor megteszi, ha pedig Allahon kívül másért van, akkor leállítja magát és nem teszi meg."

A másik pedig: A tett utáni elszámolás, és ez három részre oszlik

·         El kell számolnod magaddal, ha észreveszed azt, hogy nem engedelmeskedtél a magasztos Allahnak úgy, ahogy kellett volna. Ilyenkor bánd meg, és máskor úgy engedelmeskedj neki, ahogy kell! Ezzel megjavítod a hibáidat, és ezzel Allahnak nagyon tetsző cselekedetet cselekednél.

·       Számolj el magaddal, minden olyan tettért, amelyet jobb mellőzni, mint megtenni.

·         Számolj el magaddal olyan tettért, amely nem tilalmas, és mindennapi, hogy amikor megtetted, akkor Allah arcáért tetted-e, vagy nem? Nézd meg, hogy amikor megtetted, akkor az volt a szándékod, hogy Allahért tetted, vagy nem, hiszen a szándék az alapja minden tettnek. Abban az esetben, ha rájössz, hogy nem Allah arcáért tetted, akkor bánd meg, és máskor figyeld magad, hogy minden tettedet Allahért tegyél meg!

Testvérem, ha így figyelnéd magad, akkor ez a figyelés Allahnak nagyon tetsző cselekedet lenne, és nagyot jutalmazna érte.

Tehát testvéreim, úgy számoljunk el magunkkal, hogy a magasztos Allah engedelmességére igazítsuk a viselkedésünket. Nézd meg azt is, hogy amikor megtetted, őszinte voltál-e? Ezzel a tettel Allah Küldöttének –Allah dicsérte és üdvözölte- az útmutatását követted-e, vagy nem? A munkálkodásodnak az legyen az alapja, hogy minden tetteddel kövesd a szunnát. Ha a tetted megegyezik a szunnával, akkor tedd meg. Ha pedig nem, akkor egyszerűen nem teszed meg. Mint például, ha látsz az utcán egy vak embert, aki nem tud átmenni az úton, akkor segíts neki, mert ez Allahnak tetsző cselekedet lenne, hiszen azt mondja a magasztos Allah a Koránban: "Segítsétek egymást az üdvösségben és az óvakodásban!" Tehát ha segítesz neki, akkor kapsz jutalmat Allahtól, ha pedig cserbenhagyod őt, akkor a magasztos Allah megbüntet. Egy másik példa, ha valaki hív téged egy pohár borra, akkor nézd meg, hogy ez Allahnak tetsző cselekedet lenne, vagy sem? Persze, hogy ez Allahnak nem tetsző cselekedet, hiszen Allah a Koránban megtiltotta az alkohol fogyasztását. Ha hallgatsz rá és mész vele alkoholt fogyasztani, akkor Allah megbüntet. Ha pedig nem, akkor megjutalmaz érte, hiszen Allah arcáért megtiltottál magadtól egy tilalmas dolgot. Testvéreim, észrevettétek, hogy a tetteitekért vagy jutalom, vagy büntetés jár? Igen, ez azért van így, mert ha Allah büntet valamilyen rossztettedért, amelyet nem Ő érte cselekedtél, akkor ugyan ezért a tettért megjutalmaz, ha Ő érte teszed. Azért, mert Ő igazságos: ha a rossz tettért büntet, akkor a jóért megjutalmaz. Figyeljetek, a továbbiakban ez fogom magyarázni, mert ha ezt megértitek, akkor sok mindent meg fogtok érteni, ami eddig nem volt világos a számotokra. Tehát testvérem, így kell mérlegelni a tetteidet, hiszen tudd meg, hogy ha Allah jutalmaz valamilyen jótett tételéért, amelyet őérte teszel, akkor természetesen megbüntet azért, ha olyan tettel cselekedsz, amelyet másért teszel, mint Allahért. A tettet, amelyet nem Allahért teszel, az a sátánért van. Ez egy szabály, és a szokásomnak híven a továbbiakban be fogom bizonyítani ezt, a szunnából. Mint például, ha jön a karácsony, vagy a valentin napja, vagy bármilyen olyan alkalom, amely nem tartozik az Iszlámvalláshoz, és ünnepled azt, gratulálsz ennek az alkalmából, és örvendezel érte, akkor szerinted ez tetszik-e Allahnak, és megjutalmaz-e érte, vagy nem? A válasz testvérem, hogy ez a cselekedet Allahnak nem tetsző dolog. Tehát mindig kérdezd meg magadtól ezt a kérdést, mielőtt bármit cselekednél, és ebben az esetben is kérdezd meg magadtól azt, hogy ha részt veszel benne, akkor ez Allahnak tetsző cselekedet lenne, vagy nem? Ha ünnepled a karácsonyt, gratulálsz ennek az alkalmából, és örvendezel érte, akkor ez tetszik-e Allahnak, és megjutalmaz-e érte, és ezért várhatsz-e fizetséget tőle, vagy sem? A válasz testvérem, hogy ez a cselekedet Allahnak nem tetsző dolog, és nem kapsz érte fizetséget. Ha ünnepled a karácsonyt, vagy a valentin napját, vagy a pünkösd napját, vagy egyéb ilyen alkalmakat, és gratulációkat küldesz ennek az alkalmából, akkor ezt Allah arcáért teszed-e vagy sem? Hát természetesen, hogy az ilyen cselekedetet nem lehet Allah arcáért tenni, hiszen abban az esetben, ha nem ünnepled, akkor a magasztos Allah megjutalmaz. Ebből –a fent említett szabály szerint- arra következtetünk, hogy ha ugyanezt a tettet nem Allahért teszed, vagyis ünnepled a karácsonyt, akkor megbüntet. És így tovább mérlegeld a tetteidet, és számold el az éneddel, amely rosszra ösztökél. Testvérem, a szunna legyen a mérvadó az életedben. Mellőzni kell a tilalmas dolgokat, és ne állj szemben a magasztos Allah parancsával, mert az ilyen cselekedetek viszik az tulajdonosukat a pokolba. Most fogom bebizonyítani azt, amit fent ígértem a szunnából egy prófétai beszéddel. Közölte Abu Zar Al-Ghifari, hogy emberek, akik Allah küldöttének a kortársaihoz tartoznak azt mondták Allah Küldöttének –Allah dicsérte és üdvözölte-: "ó Allah Küldötte, a gazdagok sok fizetséget kapnak Allahtól, mert tudnak adományozni, miközben úgy imádkoznak, ahogy mi, úgy böjtölnek, ahogy mi, viszont a pénzüknek köszönhetően tudnak adományozni. Erre azt mondta nekik: 'Allah nektek is adott lehetőséget, amivel tudtok adományozni, hiszen minden 'magasztaltassék Allah' szó mondása, egy adomány, 'Allahu Akbar' szó mondása, egy adomány, 'hála Allahnak' szó mondása, egy adomány, 'nincs más isten csak Allah' kijelentésnek a mondása egy adomány. Ha elrendeled a jót ez is adomány. Ha megtiltod az elvetendő dolgokat, ez is adomány. Ha valamelyikőtök lefekszik a feleségével, ez is adomány. Erre azt kérdezték tőle: ó Allah Küldötte, valamelyikünknek az élvezetéért jár fizetség Allahtól?' Erre kérdezvén azt felelte: ugye, ha tilosba tenné, akkor megbűnhődne érte? Ugyanúgy, ha megengedett úton teszi, akkor jutalmat kap érte." Gyűjtötte Muszlim (1006). Tehát itt van a mi szabályunk, hogy ha valaki természetesen nem Allahért tesz egy rossz tettet, amiért Allah megbünteti, és ha valaki Allahért teszi egy jó tettet, akkor Allah megjutalmazza. Tehát ha valaki olyan tettet tesz, amelyért a magasztos Allah megjutalmazza, akkor ebből az következik, hogy ha ugyanezt a tettet –a mi esetünkben az ünneplést- nem Allah arcáért teszi, akkor Allah megbünteti. Ez egy szabály. Ha Allah arcáért teszed, akkor megjutalmaz. Ha pedig nem Allah arcáért, akkor megbüntet. A Prófétai beszéd szerint: ha a paráznaságot Allahért teszed, vagyis a feleségeddel, akkor Allah megjutalmaz. Ha pedig (18:40) nem Allahért teszed, vagyis idegen nővel gyakorlod a paráznaságot, akkor megbüntet. Tehát ugyanazért a tettért, amelyért Allah megjutalmaz, mert ő érte tetted, megbüntet, ha nem teszed meg ő érte. A mi esetünkben "az ünneplést": ha Allahért teszed, ünnepled, al-fitr ünnepet, akkor Allah megjutalmaz, és ugyanezt a tetted "az ünneplést" (19:10) nem Allahért teszed, megünnepled a karácsonyt, akkor Allah megbüntet. Ez nemcsak a karácsonyra érvényes, hanem minden alkalomra, amely nem tartozik az Iszlámvalláshoz, mint a pünkösd, valentin napja, és a többi. Tehát azt kell figyelni magadban, hogy a tetted, ami szeretnél tenni, Allahért teszed-e vagy nem. Ha Allahért teszed, akkor tedd meg, ha nem, akkor ne tedd meg! Tehát a magasztos Allah valamilyen tettért, vagy jutalmaz, vagy büntet. A kettő között az egyik: Ha nem jutalmaz, akkor büntet, és ha nem büntet, akkor megjutalmaz, nincs harmadik lehetőség. Mivel Allah megjutalmaz téged, ha nem ünnepled a karácsonyt, akkor természetes az, hogy megbüntet, ha megünnepled. Mivel nem Allah arcáért tetted, és nem azért, hogy kedvezz neki, és ez Allahnak nem tetsző cselekedet.

Van egy másik szabály, amelyet már megemlítettem az előző előadásokban, hogy hitből és számításból kell cselekedni úgy, hogy miközben teszel valamit, aközben hiszel Allahban és ezzel a tettel számítani KELL Allah fizetségére. Akkor hajtsuk végre ezt a szabályt az előző példára. Ha ünnepled a karácsonyt, akkor ezzel a tettel számítasz-e Allah fizetségére? A válasz, hogy ezzel a tettel nem lehet számíthatsz Allahnak a fizetségére, és mivel ezzel a tettel nem lehet végrehajtani ezt a szabályt, emiatt ezt a tettet nem szabad megtenni. Olyan cselekedetet ne cselekedj, amelyért nem számíthatsz a magasztos Allah fizetségére. Sok dolog van, amiért nem számíthatsz Allah fizetségére, mint például a dohányzás. Mindig kérdezd meg magadtól, hogy ha cigarettázol, akkor Allah megjutalmaz-e érte, és ezzel a tettel számíthatsz-e az ő fizetségére? Persze, hogy semmilyen fizetségre nem számíthatsz, ha dohányzol, és olyan tettet, amelyért nem számíthatsz Allahnak a fizetségére, nem szabad megtenni, mert nekünk, muszlimoknak a prófétai beszéd szerint: hitből és számításból kell cselekednünk. Az előző szabály szerint: ha Allah nem fizet, vagy nem jutalmaz valamilyen tettért, akkor megbüntet. Ugyanez érvényes a kábítószerre. Kérdezd meg magadtól, hogy ha kábítószerezel, akkor Allah megjutalmaz-e érte, és ezzel a tettel számíthatsz-e az ő fizetségére? Persze, hogy semmilyen fizetségre nem számíthatsz, ha dohányzol. A fent említett szabály szerint, hogy ha Allah nem jutalmaz, akkor megbüntet. Ha zenét szeretnél hallgatni, akkor kérdezd meg magadtól, hogy Allah megjutalmaz-e érte, és ezzel a tettel számíthatsz-e az ő fizetségére? Persze, hogy a zenehallgatásért nem számíthatsz Allah fizetségére. Ha uzsorát szedsz össze, akkor Allah megjutalmaz-e érte, és ezzel a tettel számíthatsz-e az ő fizetségére? Persze, hogy semmilyen fizetségre nem számíthatsz, hanem szigorúan megbüntet érte, és így tovább, minden cselekedetedet mérlegelheted ezek alapján a szunna szabályok alapján!

Tehát testvérem, azért kell vigyázni a cselekedeteinkre, hogy Allah kedvébe járjunk, és minél több Allahnak tetsző cselekedetet cselekedjünk! És azért, hogy még jobbá, és Allahnak tetszetősebbé tehesd a viselkedésedet, el kell számolnod magaddal azért a dolgokért is, amelyet kellett volna megtenni, de nem tetted meg. Kérdezd magadtól: "miért nem tettem meg ezt a jó dolgot? Pedig jobb lett volna, ha másképpen cselekedtem volna." Bánd meg, amit csináltál, mondván: "hogy tehettem ilyet?" És így tovább.

Miközben elszámolsz magaddal, hasonlítsd össze, hogy a magasztos Allah mit tett te érted, és te mit tettél Ő érte, hiszen a magasztos Allah sok kegyet gyakorolt, és gyakorol irántad, és sok mindent adott, és most is ad neked. Teremtett neked hallást, látást, szívet, különleges személyiséget adott neked, biztosított neked táplálékot, mindent, ami az egekben és a földön van, a te szolgálatodra rendelte, és nyilvánvaló és rejtett keggyel áldott meg téged. Ha meg akarod számlálni Allah kegyeit irántad, akkor azok, megszámlálhatatlanná válnak a számodra. Mindezt a magasztos Allah adta neked, és ez csak egy kis része annak, amit a magasztos Allah adott, hiszen sok dolgot adott még, amit nem említettem. Tehát a magasztos Allah rengeteg sok mindent tett érted. Mindezt hasonlítsd össze azzal, amit te tettél Allahért, és mit csináltál azzal, amit Ő adott neked? Számolj magaddal, hogy Ő érte használtad-e a tagjaidat, a lábadat, a kezedet, a látásodat, a hallásodat, a nyelvedet, és a többi dolgot. Amikor jártál a lábadon, amelyet Allahtól kaptál, és igyekeztél, akkor jóért igyekeztél-e? Az igyekezeted Allahért volt, hogy például segíts a rászorultakon, vagy inkább uzsorát követeltél tőlük, és nehezítetted a helyzetüket? A kezeddel, amelyet kaptál Allahtól, jó dolgot cselekedtél-e, megengedett dolgokat hajtottál végre vele, vagy tilalmas dolgot. Az újaiddal, amelyeket teremtett neked, ételt vittél haza, hogy egyen a család, vagy a cigarettát vittél haza, és ezt tartod a két újad között, amelyet a magasztos Allah teremtett neked. Azért teremtette neked, hogy jó dolgokat cselekedj velük! Tehát testvérem számolj magaddal! Figyeld a jó tetteidet, és a rosszakat, amelyeket cselekedtél, hogy amikor cselekedted a rosszakat, hol hibáztál? Arra kell következtetni, hogy hol volt mulasztás? Tehát mérlegelni kell a dogokat, és azért, hogy ezt a mérlegelést elérjük, szükségünk van, arra hogy üljünk le egy kis időre a lelkünkkel, és számoljunk el vele! Testvéreim, valamelyik előadásomban megemlítettem, hogy nem szabad minden esetben igazat adni az énednek, mert ha akkor adsz neki igazat, amikor nincs igaza, akkor ezzel bátorítod őt, hogy máskor is hívjon téged a hitvány dolgok cselekvésére. Tehát azt kell tenni, hogy inkább gyanúsítani kell az énedet, mert ha őt okolod a mulasztásért, ez arra buzdítja őt, hogy komolyan vegye a dolgot, és máskor ne kövessen mulasztásokat, és arra, hogy több engedelmességet tegyen Allahhal szemben, és arra, hogy eltávolodjon az Allahhal szembeni engedetlenségektől, és arra, hogy eltávolodjon az elvetendő dolgok cselekvésétől, mert ha jót gondolsz az énedről, mindig dicséred őt, akkor is ha rosszat cselekszik, akkor elégedett lesz az állapotával, amelyben van. Ezzel azt éred el, hogy az éned kikapcsolja az önkontrolt a munkálkodásban, ellustul, és lealacsonyul a személyiséged.

A múltkori előadásomban volt szó a fokozatos kihívásról, és utána megkérdezték tőlem, hogy hogyan lehet megtudni azt, hogy a kegy, amiben élnek, az Allahtól való kegy, vagy fokozatos kihívás, és hogy hogyan lehet különböztetni azokat? Tehát, az embernek tudnia kell megkülönböztetni, hogy a sok kegy, amelyben él, és amiben a magasztos Allah jóllétben tartja, az tényleg Allahtól való kegy, vagy inkább Allahtól való fokozatos kihívás? Most fogom megmagyarázni ezt, figyeljetek! Tehát ha minden tettet, amelyet cselekedtél, istenfélelemből tetted, és abból, hogy várod Allahtól a túlvilági fizetséget, akkor ez Allahtól való kegy. Ha pedig nem istenfélelemből, hanem valami evilági ügyekért munkálkodsz, és nem kívánod a túlvilági fizetséget, ez azt jelenti, hogy te azt kéred, ami az evilágon van, és nem tartasz igényt a túlvilági fizetségre, ebben az esetben ez Allahtól való fokozatos kihívás. Ilyenkor a magasztos Allah megad neked mindent, amit csak kívánsz. Megadja neked az evilágot, és az evilági boldogságot azért, hogy –ne adja Allah-a föld legyen a te paradicsomod fokozatos kihívásként, hogy amikor –ne adja Allah- eljön a halál, akkor elvenne, és attól a pillanattól kezdve nem engedne el többé. És mivel te nem tartottál igényt a túlvilági fizetségre, emiatt –ne adja Allah- nem kapod a túlvilági boldogságot, és –ne adja Allah- a Pokol lenne a szálláshelyed. Ez a különbség az Allahtól való kegy és a fokozatos kihívás között.

Tehát ha a pénzedet Allahért költöd el várva az Ő túlvilági fizetségét, akkor a pénzed Allahtól való kegy. Viszont, ha nem Allahért költöd, hanem evilági ügyekért, mint például, azért költöd, hogy híres legyél! Vagy azért, hogy az emberek azt mondják rólad, hogy adakozó vagy. Vagy azért, hogy nyerj a szerencsejátékban. Vagy azért, hogy több uzsorát követelj az emberektől. Vagy azért, hogy akadályozz egy jó cselekedetet! Vagy azért, hogy a rádióban, és a tévében, a média eszközökön, és mindenhol mondják rólad, hogy adakozó vagy. Ebben az esetben a pénzed nem kegy, hanem Allahtól való fokozatos kihívás. Allah az evilágon megadja neked, amit kívántál. Ha azt kívántad, hogy híres legyél, akkor fokozatos kihívásként híressé tesz. Ha azért adakozol, hogy az emberek mondják rólad, hogy adakozó vagy, akkor fokozatos kihívásként fogják mondani rólad. Ha azért költöd a pénzedet, hogy nyerj a szerencsejátékban, akkor fokozatos kihívásként megadhatja neked az evilágon. Ha azért költöd a pénzedet, hogy utána uzsorát követelj, akkor fokozatos kihívásként Allah meggazdagít. Ha azért költöd a pénzedet, hogy a rádióban, és a tévében, a média eszközökön, és mindenhol mondják rólad, hogy adakozó vagy, akkor fokozatos kihívásként Allah megadja neked, hogy fogják mondani rólad, amit kívántál. Ha pedig hitből és számításból Allah arcáért költötted a pénzedet úgy, hogy hittél benne, és ezért számítasz a túlvilági fizetségére, ebben az esetben a pénzed Allahtól való kegy, és Allah megadja neked, amit kívántál, hogy eljuttat téged a gyönyörűség kertjeibe. Emiatt testvéreim kívánjátok a legmagasabb mennyországot, a Paradicsomot, hiszen a Paradicsom a legjobb és a legmagasabb mennyország.

Mondok egy másik példát. Ha a szabadidődet Allah szolgálatára és engedelmére töltöd, akkor ez a szabadidő Allahtól való kegy, hiszen a szabadidő maga is Allahtól való hatalmas kegy, ha Ő érte, és az Ő engedelmére töltöd. Viszont, ha nem Allahért, hanem azért, hogy tilalmas paráznaságot kövess, vagy azért, hogy zaklasd az embereket, vagy azért, hogy tilalmas dolgokat cselekedj, ebben az esetben ez a szabadidő fokozatos kihívás. Közölte (إبن عبّاس) Ibn Abbas –Allahnak kedvezett-, hogy azt mondta Allah Küldötte –Allah dicsérte és üdvözölte-: "Sok embernek két kegy megadatott, amit haszontalanul elpocsékol: az egészség, és a ráérés" Gyűjtötte Al-Bukhari.

Még egy példát mondok: Ha az emberek megfigyelnék saját maguk hibáit, megjavítanák, tanácsot adnának egymásnak, és megalázkodnának Allahnak, akkor ez a viselkedés Allahtól való kegy lenne. Viszont, ha beképzeltek lennének, bemakacsolnák magukat, és a saját orruk után mennének, akkor ez a viselkedés fokozatos kihívás lenne.

Tehát testvéreim, így számol el az ember az énjével, és az ember énjével való elszámolásnak az egyik pillére, hogy az ember tudjon különbséget tenni e két dolog között: mit kell tenni, és mit kell abbahagyni. És tudnia kell különbséget tenni a megengedett és a tilalmas dolgok között. És, hogy ez beteljesedjen, szükség van a tudásra. Tehát ott van a baj, amikor az ember nem rendelkezik tudással. Lehet, hogy tudatlanságból teszel egy tilalmas dolgot és azt hiszed róla, hogy megengedett, és lehet, hogy tudatlanul mellőzöl egy megengedett dolgot, mert azt hiszed, hogy nem szabad. A tudatlanság nem szégyen, hanem az a szégyen, ha az ember nem akar tudni, és nem igyekszik, hiszen az ember felelős Allah előtt a tudatlanságáért, és a magasztos Allah az ítélet napján meg fogja kérdezni, hogy miért nem tanulta meg a vallását? Testvéreim, tanuljátok a vallásotokat, hiszen az ember akármennyire sokat él, akkor is valamikor vége lesz az életének. Muszlim testvérem, hasonlítsd össze a te mostani istenszolgálatodat a hajdanvolt szalaf muszlimok istenszolgálatával, hogy ők miképpen számoltak el a lelkükkel. Allah Küldötte –Allah dicsérte és üdvözölte- legyen a te példaképed, mivel ő tudja a legjobban, hogy miképpen kell szolgálni Allahot, és hogy kell betartani a vallást, hiszen a magasztos Allah sugallattal támogatta őt, és Gábriel mindig tanította neki a vallást, emiatt ő legyen a példaképünk! Ráadásul az ő élete tele volt istenszolgálatokkal, hitterjesztéssel, Allahhoz való közeledéssel, erkölcsös viselkedéssel, imával, böjttel, éjszakai felkeléssel, Korán olvasásával, tanulásával, és tanításával. És mindennek ellenére a magasztos Allah a 110. koránfejezetben a Küldöttének a lelkére kötötte, hogy magasztalja Őt, és bocsánatot kérjen tőle, pedig ő nem követett semmilyen bűnt. Tehát mindazok után, hogy engedelmeskedett Allahnak, végrehajtotta a parancsát, véghezvitte az egész vallást, átadta Allah üzenetét a világnak, mindezek után a magasztos Allah azt kéri tőle, hogy kérjen bocsánatot. Allah Küldötte, aki nem követett semmilyen bűnt, és aki a legjobban szolgálta Allahot, bocsánatot kért Tőle, miközben a többi ember csak, akkor kér bocsánatot, amikor valamilyen bűnt követ, ha egyáltalán bocsánatot kér. Tehát testvéreim, itt arra lehet következtetni, hogy ne csak akkor forduljunk Allahhoz, és ne csak akkor említsük Őt, amikor kérni kell Tőle valamit, és ne csak akkor jusson az eszünkbe ő, amikor szükségünk van rá, és ne csak akkor kérjünk Tőle bocsánatot, amikor bűnt követünk, hanem minden cselekedetünkben gondoljunk Allahra, minden porcikánk Allahért mozogjon. A nyelvünk Allahért beszéljen, úgy, hogy csak jóra való szavakat ejtsen ki, és mellőzze a pletykát! A szánk Allahért mozogjon, és csak megengedett ételt engedjen a gyomrába! A szemünk Allahért lásson, úgy hogy csak megengedett dolgokra nézzen, és tiltani kell attól, hogy lásson tilalmas dolgokat! A fülünk Allahért haljon, úgy hogy csak Allah által megengedett dolgokat hallgasson, és tiltani kell attól, hogy hallgasson tilalmas dolgokat. És szükségünk van a megbánásra, és arra, hogy számoljunk el a lelkünkkel. Olyan elszámolás legyen, hogy utána nem tér vissza a bűnbe, és máskor nem ismétli ugyanazokat a hibákat, amelyekbe bele esett, és álladóan figyelje magát! Aztán vigyázzon erre a megbánásra, amelyet tanúsított Allahnál, és igyekezzen, hogy ne szegje meg azt! Ha mégis valami miatt megszeged, akkor se add fel, ismételd a megbánást, és még egyszer fordulj Allahhoz megbánásért! A lényeg, hogy egész életeden keresztül Allah mellett tarts! Az összes reményedet Allahba vetesd! A hajdanvolt szalaf muszlimok nagy lépést tettek ezen a téren. Tehát a hívő embernek tudnia kell uralkodni az énjén, el kell számolnia vele, hiszen mi más enyhítné túlvilági elszámolást, mint az, hogy az emberek az evilágon számolnak el a lelkükkel, és mi más fokozná a túlvilági büntetést, mint az, hogy az emberek az evilágon nem figyelik magukat, és nem számolnak el az énjükkel, és ellenőrizetlenül hagyják, hogy összevissza cselekedeteket cselekedjen! Azt mondta a magasztos Allah a Koránban: "És tartsál állhatatosan azokkal, akik fohászkodnak az Urukhoz délben és este, az Ő arcát kívánván. És ne fordítsd el róluk a tekintetedet az evilági élet cicomáját kívánván, és ne engedelmeskedj annak, akinek a szívét elszórakoztattuk a mi említésünkről, és követte a kedvét, és haszontalanná vált az ügye." (Korán 18:28). Azt mondta (قتاده) Katada erről a koránidézetről, hogy az ember, akinek haszontalanná vált az ügye ő az, aki elveszítette saját magát. Ő olyan, hogy vigyázott a pénzére, de közben elveszítette a túlvilági életét. Mint látjuk, hogy az emberek nap mint nap vigyáznak, és őrzik az evilágot és közben elveszítik a vallásukat. Mindig ezt csinálják. Nem baj, ha az ember dolgozik, kereskedik, gazdagodik, de ez ne vallása kárára, és imája kárára, és a túlvilág jól létének a kárára tegye, hanem egyensúlyba kell hoznia mind a kettőt? Az evilágot és a túlvilágot. Tehát az embernek vigyáznia kell arra, hogy ne merüljön túl az evilági életbe, és ne tapadjon a földhöz, és mindig jusson eszébe, hogy a halál után lesz elszámolás, Mennyország, vagy Pokol, és igyekezzen, hogy a túlvilágon ne veszítse el saját magát, és emiatt –ne adja Allah- a pokolba kerülne!