Ne sírj hangosan, ha fohász közben meghittséget éreztél!

Azt mondta Mutrif Bin Abdullahnak az apja: "Láttam Allah Küldöttét, miközben olyan hang jött ki a torkán, mint az edénynek a hangja, amikor fő benne az étel, a sok sírástól." Közölte Ibn Madzsa.

Ez azt jelenti, hogy ima közben nem sírt hangosan. Azt mondta Mohamed Bin Waszi, hogy abban az időben a férfi húsz évig sírt úgy, hogy a felesége sem tudott róla. Olyanok voltak, hogy a férfi, aki alszik a felesége mellett egy párnán és a könnyei peregnek le a párnára úgy, hogy a felesége sem tudott róla. Ennyire titokban és halkan sírtak és áhítatba merültek fohászuk közben. Azért, mert tudják, hogy azt mondja Allah: "Fohászkodjatok az Uratokhoz megalázkodva és rejtetten!" (Korán 7:55). Azt mondta Al-Haszan: "Olyan volt a férfi, hogy fejből tudta az egész Koránt, de nem tudott róla senki. Hosszan imádkozott és a látogatói nem tudtak róla. Ha egy jó munkát akartak csinálni, amit lehetett titokban tenni, akkor titokban tették. Olyanok voltak a muszlimok, hogy sokat fohászkodtak, de nem halotta a hangjukat senki. Csak suttogva fohászkodtak, ők és az Uruk között."