Negyedik rész

Amikor a lánynézés, eljegyzés és az elsődleges megegyezés megtörtént a két fél között, akkor következik a házasságkötés, ami a házassági szerződés aláírásával végződik. Ezzel már férjről és feleségről beszélhetünk, Allah nevében, engedelmével, és akaratával. Megengedettek lesznek egymás számára olyasmiben, ami a házasság előtt tilos volt.

Tehát, a házasságkötés nem más, mint Allah engedélyét kérni ahhoz, hogy szabaddá tegye a házaspár között azt, ami előtte tilos volt. A magasztos Allah a Teremtő, a Tulajdonos, a Király, a Gondoskodó és a Tápláló. Ő az, aki gondoskodik a világűr ügyeiről, ahogy Ő akarja. Tehát, nincs Neki társa. A magasztos Allah, ahogy korábban említettem, féltékeny és nincs féltékenyebb Nála. Ezért megtiltotta a rejtett és a nyilvánvaló gyalázatos és elvetendő dolgokat. Emiatt kell az Ő engedélyét kérni mindenben, amire szükségünk van, akár ételről, italról, ruházkodásról, vagy házasságról legyen szó. Tehát, amit megenged azt megengedetté tesszük magunknak, amit megtiltott azt tilosnak tekintjük magunk előtt.  Allah engedélyét megszerezzük a házassági szerződéssel, ennek aláírásával azokkal a feltételekkel, amelyek a Koránra és a Szunnára támaszkodnak és ezen alapulnak. Erről fogunk beszélni a következő sorokban:

A házassági szerződés feltételei

A házassági szerződésnek olyan feltételei vannak, amely csak velük érvényes:

1. A férj Muszlim vallású legyen, a feleség pedig a [1]könyv tulajdonosaihoz tartozó vallású is lehet:

Ha a férfi nem muszlim vallású vagy [2]Murtadd, akkor nem házasodhat össze egy muszlim vallású nővel. Ugyanúgy nem szabad a muszlim férfinak egy társító vagy [3]Murtadda nővel összeházasodnia. Más vallásúak közül csak keresztényt vagy zsidót szabad feleségül venni. "Ne házasodjatok társító asszonyokkal, amíg nem lesznek hívők! Egy hívő rabszolganő bizony jobb egy társító asszonynál - még akkor is, ha ez tetszik nektek. És ne adjatok feleségül hívő asszonyokat társítóhoz, amíg nem lesznek hívők! Egy hívő rabszolga bizony jobb egy társító férfinál, még akkor is, ha ez tetszene nektek. A társítók a Pokol tüzéhez hívnak, Allah pedig a Paradicsomba és a megbocsátáshoz hív. És megmagyarázza Ő a verseit az embereknek. Talán hat rájuk az intés." (Korán, Al-Bakara, 2:221). "Ti hívők! Ha hívő nők vándorolva jönnek hozzátok, vessétek alá őket próbának! Allah az ő hitük legjobb ismerője. Ha úgy tapasztaljátok, hogy hívők, akkor ne küldjétek őket vissza a tagadókhoz! Ők tilalmasak a tagadóknak, s azok tilalmasak nekik. Adjátok azonban meg nekik azt, amit elköltöttek rájuk. És nem lehet vétketekül felróni nektek azt, ha feleségül veszitek őket, ha odaadtátok nekik a fizetségüket. És ne kapaszkodjatok a tagadó asszonyokkal való házasság örvébe! Kérjétek el, amit ti költöttetek rájuk, és ők is kérjék el, amit ők költöttek! Ez Allah döntése. Ő dönt közöttetek. Allah Tudó és Bölcs." (Korán, Al-Mumtahina, 60:10).  Azt mondta Al-Kurtubi ennek az Ájának a magyarázatában, hogy Allah megtiltotta a muszlim férfi házasságát egy társító nővel és megtiltotta a muszlim nő házasságát egy társító férfival. Szóval, ha a házaspár közül az egyik társító, akkor nem szabad Iszlám szerinti házasságot kötni. Az a lényeg, hogy mind a két fél egyistenhívő legyen. Ez a kitétel megfelel a keresztényekre és a zsidókra. Azt mondta Ibn Kathir ennek az Ájának a magyarázatában: „ne kapaszkodjatok a hitetlen asszonyokkal való házasság örvébe", hogy Allah egyértelműen tiltja a házasságot a hívőknek a társítókkal. At-Tabari pedig úgy magyarázta ezt az Áját, hogy ezzel a magasztos Allah parancsolja a hívőknek a Próféta kortársait is beleszámítva: „ti hívők! Ne kötődjetek a hitetlen és istentagadó nőkhöz". Ez a tiltás a hívőket illeti, ami a magasztos Allahtól származik azért, hogy kerüljék el a házasságot a hitetlen, istentagadó és bálványimádó nőkkel. Azt is megparancsolta, hogyha valamelyikünknek ilyen felesége van, akkor váljon el tőle. Azt mondta Anasz: [4]„Abu Talha eljegyezte Umme Szalimot. Erre azt mondta Umme Szalim: "Ó Abu Talha! Nálad jobb férfi nincs, de hitetlen vagy, én pedig muszlim nő vagyok. Nem szabad férjhez mennem hozzád. Ha muszlim leszel, akkor ez lesz a hozományom és nem kell nekem ennél több". Így Abu Talha felvette az Iszlámvallást és ez volt a nőnek a hozománya. Azt mondta Szayyed Szabik a „Fikhu Sz-Szunna" című könyvében: „a tudósok megegyeztek abban, hogy egy muszlim nőnek nem szabad férjhez mennie mához, csak egy muszlim férfihoz. Keresztényhez és zsidóhoz sem.

A [5]könyv tulajdonosai közül nem szabad istentagadó, hitetlen, vagy társító nőket fesléségül venni. Ez azt jelenti, hogy a keresztények és a zsidók közül vannak olyan emberek, akik társítanak vagy tagadják isten létezését. Ezeket a nőket tilos feleségül venni annak ellenére, hogy a könyv tulajdonosaihoz tartoznak.

Tehát, szabad feleségül venni keresztény vagy zsidó nőket, akik tisztesek, nem paráznák és nem tartanak szeretőket. A bizonyítékom erre a következő Ája: "Ezen a napon megengedtettek nektek a jó táplálékok, és az írás birtokosai tápláléka. Amit ti esztek, az is szabad az ő számukra. És megengedtetett nektek az, hogy megházasodjatok tisztes hívő asszonyokkal és tisztes asszonyokkal azok közül, akik előttetek kapták az Írást, ha megadjátok nekik a jegyajándékukat, és tisztes házasemberek módjára éltek velük, nem pedig úgy, mint azok, akik paráználkodnak, vagy szeretőket tartanak! Aki tagadja az igaz hitet, annak hiábavalóvá teszi Allah a munkálkodását, és a túlvilágon a kárvallottak közé fog tartozni." (Korán, Al-Ma-ida, 5:5). 

Nem szabad muszlim férfinak sem keresztény sem zsidó szeretőt tartania. Őket is ugyanúgy tisztességesen kell feleségül venni, meg kell adni nekik a hozományukat, a jogaikat, amelyek az eltartással és költekezéssel kapcsolatosak, ahogy a muszlim nőknél.

Két eset van: a könyvtulajdonos nő vagy saját hitetlen országában vagy valamelyik muszlim országban tartózkodik. Az első esetnél figyelembe kell venni, hogy az apa nem rendelkezik kellő szabadsággal abban, hogy a gyermekeit jó és teljes iszlám szerinti nevelésben részesítse. Bármilyen nézeteltérésnél, ami történik a házaspár között, ez negatív eredményekhez vezethet. Az apa elveszítheti a hatalmát a gyermekei felett és azt, hogy elutaztassa őket egy olyan országba, ahol úgy gondolja, hogy ott jobb, muszlimokhoz méltó és Iszlám szerinti nevelést kaphatnának. Sok ilyen eset történik az ilyen házaspárok között, ha nem muszlim országban élnek. Ez olyan dolog, ami miatt figyelmeztetni kell a férfiakat, mert ez nagy szerepet játszik abban, hogy ilyen esetben mennyire szabad a házasságra gondolni.

2. A házaspár egyike ne legyen tiltott a másiknak, rokonsági vagy a szoptatási okok miatt:

Tegyük fel, hogy megtörténik egy ilyen házasság, aztán kiderül, hogy a házaspár egyikének valamelyik rokona, rokona a másiknak is, vagy szoptatás által került rokonságba vele. Ilyen esetben azonnal el kell választani őket egymástól!

3. Nem szabad annak a nőnek férjhez mennie, akinek a (Idda) [6]várakozási ideje még nem járt le:

Ha a nőnek meghal (Maut) a férje vagy elválik (Talak) vagy elszakítják (Al-Khul') tőle, vagy felbontják (Faszkh) a házassági szerződést, akkor bizonyos várakozási időt (Idda) kell várakoznia, mielőtt újra férjhez menne. [7]Amennyiben a házasság a várakozási idejének a lejárata előtt mégis megtörtént, akkor fel kell bontani a házasságot, amíg le nem jár a várakozási ideje. Utána, új házassági szerződést kell kötni. "ne határozzátok el magatokat véglegesen a házasságkötésre, amíg az előírt várakozási idő véget nem ér!" (Korán, Al-Bakara, 2:235 ájából). Azt mondta Ibn Kathir a Korán magyarázatában erről az Ájáról, hogy ez a kegyes Ája azt jelenti, hogy ne kössetek újabb házasságot, amíg nem jár le a várakozási ideje a nőnek. Ibn Abbasz, Mudzsahid, Shu'ubi, Katada, Ar-Rabi', Ibn Anasz, Abu Malik, Zayd Bin Aszlam, Mukatil Bin Hayan, Az-Zahri, Al-Ata' Al-Khurszani, Asszidij, Atthauri, és Ad-Dahhak mindezek ugyanazt mondták, hogy ne kössetek újabb házasságot, amíg nem jár le a várakozási ideje a nőnek. Minden tudósnak ez a véleménye ennek az Ájának a magyarázatában.

4. Kérdés és válasz:

Az alapfeltételei a házasságkötésnek, hogy meg kell kérdezni mindkét féltől, akar-e a másiknak a párja lenni? Ezután, - az előzetes megegyezés szerint, ami a házaspár között létre jött - mindkét félnek igennel kell válaszolni. Csakis azután köthető a házasság, miután elégedetten beleegyeztek. Természetesen a lánynak van gyámja, akit megbízott azzal, hogy beszélhet a nevében. Házasságkötéskor a gyámja végzi a lány nevében a házasság meneteit. Bőven beszéltünk a bizonyítékokról, amelyek arról szólnak, hogy meg kell kérdezni a lányt vagy a nőt a házasságról, akarja-e vagy sem. Az a házasság, amely az egyik fél kényszerítésén alapszik, nem érvényes. Azt mondta 'Akaba Bin Amer, hogy azt mondta a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette) egy férfinak: [8]„Szeretnéd, hogy hozzád adjam XY-t? „Igen" mondta a férfi. Aztán azt mondta a nőnek: „Szeretnél feleségül menni XY-hoz" - „Igen" mondta a nő" Aztán összeadta őket". A Próféta kérte mind a kettőnek a beleegyezését, aztán összeadta őket.

A házassági kapcsolat az a kapcsolat, amely szereteten, szerelmen, összhangon és egymás tiszteletén alapszik. Azon alapszik, hogy egymás jogait tiszteletbe tartsák. Olyan kapcsolat, amiben hatalmas jogok és követelmények állnak napirenden. Ezeket a házasság megkötése előtt vagy után nem lehet sikeresen végrehajtani a két fél kedvezése és megegyezése nélkül.

A legtöbb váláshoz és elszakadáshoz vezető eset (ami sajnos jó néhány házaspár között megtörtént), mind azért történt meg, mert úgy házasodtak össze, hogy az egyik fél nem szerette a másikat, nem volt közöttük összhang és nem tisztelték egymást. Nem tartották tiszteletben egymás jogait és követelményeit. Azért nem volt sikeres a házasságuk, mert nem kedveztek egymásnak és nem egyeztek sok mindenben. Ebből kifolyólag olyan problémák keletkeztek közöttük a házasságkötés után egy kis idővel vagy később, aminek az egyetlen megoldása az elválás.

5. A nőnek legyen gyámja:

Nem érvényes a házasság gyám nélkül. Ha a menyasszony szűz avagy sem, akkor is kell gyám. Azt mondta a magasztos Allah: "Házasodjatok hát meg velük házuk népe engedélyével!" (Korán, An-Nisza, 4:25 ájából). 

Azt mondta a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette): [9]„Nincs házasság csak gyámmal (Wali)". Azt is mondta: [10]„Ha egy nő a gyámja engedélye nélkül összeházasodott, ennek a házassága érvénytelen (Háromszor ismételte). Tehát, ha a férfi intim kapcsolatot gyakorol vele, akkor (mivel megengedetté tette a számára a közösülést, kártérítésként) a hozomány a nőt illeti. Ha pedig probléma lép fel amiatt, hogy ki legyen a gyámja, akkor az Iszlám képviselet kihelyez egy gyámot, aki az ő hivatalos gyámja lesz"

Azt is mondta (Allah dicsérte, és üdvözítette): [11]"Nincs házasság csak egy intézkedő gyámmal vagy iszlám képviselet megbízójával"

Azt mondta Omar, hogy azt mondta a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette): [12]„Nincs házasság csak gyámmal és két tanúval"

Azt mondta Ali, hogy azt mondta a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette): „Ha bármelyik nő gyám nélkül összeházasodik, annak a házassága érvénytelen. Nincs házasság gyám nélkül". Azt mondta Ibn Abbasz: „Nincs házasság csak két tanúval és intézkedő felnőtt gyámmal"

[13]Azt mondta a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette): „Nincs házasság csak gyámmal". Akik továbbították és közölték ezt a prófétai beszédet, azok a tudósok, akik a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette) idejében éltek. Említek közülük néhányat - Omar Bni-L-Khattab, Ali Bin Abi Talib, Abdullah Bin Abbasz, Abu Hurayra és mások. Akik pedig [14]At-Tebi'in tudósaihoz tartoznak, azok közül is említek néhányat - Said Bni-L-Muszayyib, Al-Haszan Al-Baszari, Sharih, Ibrahim An-Nukhu-i, Omar Bin Abdul Aziz, és egyebek". Ezt a Prófétai beszédet támogatják még - [15]Ath-thawri, Al-Awza-i, Malik, Abdullah Bin Al.Mubarak, Ahmed, és Iszhak.

Írta: Nidal Mohamed Amin Abiad.

Lektorálta: Aisha Bint Kovács.

[1] A keresztények és a zsidók.

[2] Murtadd: Muszlim volt és kilépett az Iszlámból.

[3] Murtadda a Murtadd kifejezésnek a női ragozása.

[4] Szahih szunan An-Nisza-i: 3133

[5] A keresztények és a zsidók.

[6] A várakozási idő, vagy az Idda: Elválás után, vagy a ferje halála után, várni bizonyos időt, mielőtt újra ferjhez megy.

[7] Idda, vagyis a várakozási idő fajtájáról, milyenségéről, és a teendőkről minezekről fogunk részletesen beszélni.

[8] Szahih Szunan Abi Dawud: [1858]

[9] Szahih Szunan Abi Dawud: [1836]

[10] Szahih Szunan Abi Dawud: [1837]

[11] Azt mondta Al-Huthaimi a Madms' Az-Zawaid ímű könyvében [286/4]: Közölte At.Tabarani az Awszat című könyvében.

[12] Azt mondta Al-Haythami a Mdzsma Az-Zauaid című könyvében [286/4]: Közölte At-Tabari Az Al-Awszat című könyvében és Ridzsal Asz-szahih című könyvében.

[13] Gyűjtötte At-Tirmizi Az „Asz-Szunan" című könyvében

[14] Azok, akik követték a Próféta tanításait.

[15] Szahih Szunan At-Tirmizi.