A Magasztos Allah megbecsülte (pontosan) az emberek cselekedeteit. Ő hamarabb rendelkezett ennek tudásával.
A hit az elrendelésben négy részre oszlik:
Egy: Hinnünk kell abban, hogy Allahnak tudomása volt részletesen az összes dologról, ami történt, történik, és fog történni velünk.
Kettő: Hinnünk kell abban, hogy Allah megírta a szolgái elrendelését az Őrzött táblán (Allauhu lmahfuz). Erről a két ügyről szól Allah a Koránban: "Nem tudod, hogy Allah tudja mindazt, ami az Égben és a Földön van? Írásban található mindez. Könnyű ez Allahnak."" (Korán, Al-Hajj, 22:70). Azt mondta a próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette): „Allah megírta a teremtményeinek az elrendelésüket már ötvenezer évvel azelőtt, hogy megteremtette az egeket és a földet”
Három: Hinnünk kell abban, hogy minden élőlény munkálkodása nem történhet csak Allah akaratával. Akár amit Allah tesz velünk, vagy amit mi teszünk
Amit a Magasztos Allah tesz velünk: "A te Urad azt teremti, amit csak akar és Övé választás. Nekik semmi vűlaszthatási lehetőségük nem volt. Magasztaltassék Allah! Mennyire fölötte áll annak, amit társítanak mellé!" (Korán, Al-Qasas, 28:68), és "Allah azt cselekszik, amit akar." (Korán, Ibrahim, 14:27 ájából), és a "Ő az, aki megformáz benneteket az anyaméhben, ahogy akarja. Nincs más isten rajta kívül. Ő a Büszke és a Bölcs." (Korán, El-'Imran, 3:6).
Amit mi magunk megteszünk: "Ha Allah akarta volna, rátok uszította volna őket, és harcoltak volna ellenetek." (Korán, An-Nisza, 4:90 ájából), és "Ha Allah úgy akarná, nem tennék ezt. Hagyd őket a hazugsággal együtt, amit koholnak" (Korán, Al-An'am, 6:137 ájából).
Négy: Hinnünk kell abban, hogy minden élőlény magát, tulajdonságát és mozgását Allah teremtette. Azt mondta Allah a Koránban: "Allah minden dolog teremtője. Mindeneknek Ő az istápolója." (Korán, Az-Zumar, 39:62), és "megteremtett minden dolgot és akarata szerint határozott róluk." (Korán, Al-Furqan, 25:2 ájából), és a "amikor Allah teremtett titeket, és azt, amit csináltok?"" (Korán, As-Saffat, 37:96).
De a hit az Allah által előre elrendelt eseményekben nem azt jelenti, hogy az ember nem tud saját maga akarata szerint cselekedni. Mert az Iszlám vallás előírásai és a valóság két bizonyíték erre.
Első: Az Iszlám vallás előírásai: A Magasztos Allah úgy szól az akaratról: "Ez a nap az Igazság, és aki akarja, térjen meg az Urához." (Korán, An-Nabaa, 78:39), és a "Menjetek a szántóföldetekre, ahogyan csak akartok!" (Korán, Al-Bakara, 2:223 ájából), és a "Óvakodjatok hát Allahtól, ahogyan csak tőletek telik, figyeljetek, engedelmeskedjetek és adakozzatok a magatok javára! Akik mentesek lelkük kapzsiságától, ők azok, akik boldogulnak." (Korán, At-Tagabun, 64:16), és a "Allah nem terhel meg egy lelket súlyosabb teherrel, mint aminek elviselésére képes. A túlvilágon az lesz az őt megillető része, amit szerzett, és az fogja terhelni őt, amit okozott a többieknek." (Korán, Al-Bakara, 2:286 ájából).
Második: A valóság: Minden ember tudja magáról, hogy van saját akarata a választásban, hogy mit tegyen és mit hagyjon ki. És a saját akarata szerint tud tenni különbséget. A járás saját akarata szerint történik de a szívdobogás nem. A szolga akarata függ Allah akaratától. Azt mondta Allah a Koránban: "Nem más ez, mint intés a világmindenségnek. Annak, aki az egyenes úton akar járni. Viszont csak akkor akarhatjátok, ha úgy akarja Allah, a teremtmények Ura." (Korán, At-Takwir, 81:27-29). Mivel a világmindenség a Magasztos Allahé, nem létezhet semmi az Ő tudásán és akaratán kívül. Vagyis nem létezik semmi a világon, amiről tudomása ne lenne. Akár anyag akár gondolat akár fogalom, a Magasztosnak mindenről tudomása van. Ha egyenes úton akarok járni (az Iszlám szerint cselekedni), csak és kizárólag csak a Magasztos engedélyével lehet.
Ha a szolga hisz az Allah által előre elrendelt eseményekben, ne mentegetőzzön vele, ha valami bűnt követett vagy valami kötelességet kihagyott. Ha ezzel mentegetőzik, akkor a mentegetőzése visszautasítandó mert:
Első
: Azt mondta Allah a Koránban: "Akik Allah mellé más isteneket társítanak, azt fogják mondani: "Ha Allah úgy akarta volna, nem társítottunk volna Allah mellé más isteneket, sem mi, sem atyáink és nem is tiltottunk volna meg semmit." Így vádolták hazugsággal Allah küldötteit már azok is, akik őelőttük voltak, amíg meg nem ízlelték a mi szigorunkat. Mondd: "Van valami tudásotok, amit elénk tárhatnátok? Vélekedéseket követtek csupán, s nem tesztek mást, csak hazudtoltok."" (Korán, Al-An'am, 6:148). Tehát ha lenne mit mentegetőzniük az elrendeléssel, akkor Allah nem ízleltette volna velük a szigorát.
Második: Azt mondta Allah a Koránban: "Prófétákról, akik örömhírhozók és intők gyanánt jöttek el, hogy a Próféták fellépése után az embereknek ne lehessen érvük Allah ellen mondván, hogy semmiről nem tudnak. Allah Büszke és Bölcs." (Korán, An-Nisza, 4:165).
Harmadik: Azt mondta a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette): „Nincs köztetek valaki, akinek ne lenne eldöntve a helye a mennyországban vagy a pokolban.” Erre azt mondta valaki: „Tehát hagyatkozzunk az elrendelésnek és ne tevékenykedjünk?” Erre azt mondta a próféta „De tevékenykedjetek” és elolvasta a Koránból: "Aki ad és óvakodik, és beismeri a jót, annak megkönnyítjük a könnyebbségre. Aki azonban fösvény és önelégült, és megtagadja a jót, annak megkönnyítjük a nehezebbségre." (Korán, Al-Lail, 92:5-10). Tehát a próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette) megparancsolta, hogy tevékenykedjünk és ne hagyatkozzunk az elrendelésre
Negyedik: A Magasztos Allah Szabott megengedett és tiltott dolgokat a szolgának. És csak annyit kér a szolgától, aminek elviselésére képes. Azt mondta Allah: "Óvakodjatok hát Allahtól, ahogyan csak tőletek telik, figyeljetek, engedelmeskedjetek és adakozzatok a magatok javára! Akik mentesek lelkük kapzsiságától, ők azok, akik boldogulnak." (Korán, At-Tagabun, 64:16). "Allah nem terhel meg egy lelket súlyosabb teherrel, mint aminek elviselésére képes." (Korán, Al-Bakara, 2:286 ájából). Ha a szolga köteles lenne mindenre, akkor lenne valami amit nem bírna végig vinni. És ez lehetetlen, ezért ha feledésből vagy kényszerből tettél tilos dolgot, Allah megbocsátja.
Ötödik: Az Allah áltál előre elrendelt események (elrendelések) titkosan vannak őrizve és csak akkor tudjuk ha megtettük saját akaratunkkal. Tehát amit tettünk, saját akaratunkkal történt és hamarabb nem tudtunk róla de Allah hamarabb megbecsülte. Ezért felelősek vagyunk a tetteinkért és nem lehet az előre elrendelt eseményekre (elrendelésre) hivatkozni.
Hatodik: Azt látjuk, hogy az ember azt követi, ami neki megfelel, amíg nem derül ki, hogy tulajdonképpen azt követte, ami nem felel meg. És ezt a rossz eredményt rákeni az elrendelésre. Akkor miért hagyta abba, ami neki megfelel és utána rákente a rossz eredményt az elrendelésre?
Mondok egy példát, ami felvilágosítja ezt: Két ország közül választani kell, hogy melyik országba utazol. Az egyik országban uralkodik a rendetlenség, a gyilkolás, a lopás, az erőszak, a félelem és az éhezés. A másik országban pedig uralkodik a rend, a biztonság, a szép élet, az embertisztelet és a vagyonbiztonság. A két ország közül melyik országba utazol? Nyilvánvaló, hogy az utóbbiba utazol, ahol uralkodik a rend és a biztonság. És nincs olyan ésszel rendelkező ember, aki válassza azt az országot, ahol ölnek és erőszakolnak, és utána rá keni a kínlódását az elrendelésre! Ugyanúgy miért válassza a poklot és elfordul a mennyországtól és rákeni rosszullétét az elrendelésre?
Más példa: Azt látjuk, hogy a betegnek adnak orvosságot, amit nem kíván és megtiltják tőle azt az ételt, amit szeret és ő megtiltja magától. Mindezt azért teszi mert meg akar gyógyulni. És úgy nem gyógyul meg ha nem kapja be a gyógyszert és ha eszik, amit akar és rákeni gyógyulatlanságát az elrendelésre. Tehát miért hagyja abba az ember, amit Allah és a prófétája parancsolt és bekerül a pokolba és rákeni a rossz sorsát az elrendelésre?
Hetedik: Ha valaki bántalmaz téged! elrabolta a pénzedet és utána azt mondja neked, hogy ne bánts mert ezt a dolgot Allah hamarabb megbecsülte (elrendelte). Elfogadod-e ezt az indokot? Nyilvánvaló, hogy nem fogadod el. De miért nem fogadod el most az elrendelés indokát, amikor máskor ugyanezzel az indokkal ellenkezel a Magasztos Allahhal.
Az elrendelésben való hit gyümölcsei:
Első: Allahra való hagyatkozás munkálkodás közben, mert Allah a tudója mindannak, ami történik.
Másik: Ne legyen büszke magára ha valami jól sikerült, mert ami történt Allahtól előre megbecsült volt. És Ő méltó arra, hogy megköszönjük neki. A büszkeség elfelejteti a gazdájával az Allahnak való hálálkodást.
Harmadik: Ami történik velünk a Magasztos irányítása alatt van, akié a föld, az egek és, ami közöttük van. Ez adja az emberben a vigaszt és a belső nyugalmat. Azt mondja Allah a Koránban: "Egyetlen katasztrófa sem esik a földön, vagy bennetek, hogy mielőtt azt megteremtettük volna, az Írásban ne állna, könnyű ez Allahnak." (Korán, Al-Hadid, 57:22). (57/22): „Egyetlen sorscsapás sem esik a földön, hogy bennetek, hogy –mielőtt azt megteremtettük volna- az Írásban ne állna –könnyű ez Allahnak- hogy ne bánkódjatok azért ami kicsúszott a kezetek közül és ne örvendezzetek annak, ami néktek adatott. Allah nem szeret senkit, aki beképzelt és dicsekvő.” Azt mondta a próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette): „A hivő ügye mindig jó, és az csak a hivőké, hogy ha jó dolog történik vele megköszöni a Magasztosnak és jóvá válik az ügye, és ha rossz dolog történik vele, akkor türelmesen átvészeli és jóvá válik az ügye.”
Akik eltévedtek az elrendelésben két csoportra oszthatók:
Az egyik: (a kényszer) Akik azt mondják, hogy az embernek nincs választási lehetősége.
A másik: (a választhatóság) Akik azt mondják, hogy az ember önálló a cselekvésben és maga döntheti el, hogy mit tegyen, és ehhez a Magasztosnak semmi köze nincsen.
A válasz az első csoportra (a kényszer) két szempontból. A vallási szempont és a valóságos szempont:
1- A vallási szempont: A Magasztos Allah bebizonyította a szolgának, hogy választhat a jó és a rossz közül. És úgy cselekedhet, ahogy gondolja. Azt mondta Allah a Koránban: "Van köztetek olyan, aki az evilágot áhítozza, és akad olyan, aki a túlvilágot." (Korán, El-'Imran, 3:152 ájából). "És mondd: "Ez az igazság, amely az Uradtól jön. Aki akar, az higgyen, és aki akar, az ne higgyen! A kegyetleneknek a túlvilágon tüzet készítettünk elő, amelynek a füstsátra körülveszi őket. És ha segítségért könyörögnek, akkor vizet kapnak segítségül, amely olyan, mint az olvasztott érc, és sütni fogja az arcukat. Szörnyű ital és szörnyű pihenőhely!" (Korán, Al-Kahf, 18:29). "Aki jóravalóan cselekszik, az a maga hasznára teszi, és aki rosszat tesz, az a maga kárára cselekszik. A te Urad nem kegyetlen a szolgáival szemben." (Korán, Fussilat, 41:46).
2- A valóságos Szempont: Az ember tudja a különbséget az általa kiválasztott tettek (mint az evés, ivás, eladás és a vásárlás) és az akaratán kívül történtek között (mint az esés a tetőről).
A válasz a másik csoportra (A választhatóság) két szempontból. A vallási szempont és a valóságos szempont:
,1- A vallási szempont: Allah Ő a teremtője mindennek és minden az Ő Akaratán áll. És Ő felvilágosította a könyvében, hogy a szolgák tetteik, Allah akarata hatályán belül történnek. Azt mondta Allah a Könyvében: "Ha Allah úgy akarta volna, nem hadakoztak volna egymással. Ám Allah azt teszi, amit akar." (Korán, Al-Bakara, 2:253 ájából). "Ha akartuk volna, minden léleknek megadtuk volna az útmutatását. Ám beteljesedett az általam kimondott szó: "Bizony, megtöltöm dzsinnekkel és emberekkel a gyehennát színültig!" (Korán, As-Sajda, 32:13).
2- A valóságos szempont: A világegyetem mindenségében tulajdona a Magasztos Allahnak. Az ember a világegyetemből való, tehát az ember is tulajdona a Magasztos Allahnak. Tehát az ember nem cselekedhet a Tulajdonos dolgaival csak a Tulaj engedélyével és hozzájárulásával.