Kérdés:

Van egy kérdésem, amit már régóta szeretnék föltenni. Én, a magam részéről, csak egy, a szunita vallást tartom az igazinak. De tudom, hogy sokan elvetik ezt az álláspontot, kihangsúlyozva: Majd Allah a Végítélet Napján el fogja bírálni, hogy kinek van igaza. Ez is egy álláspont, de maga a megfogalmazásban van a rejtély, vagyias a szunna, egyenlő a hagyománnyal. Abban az időben (az iszlámvallás kialakulásakor) pedig nem volt, se Siita, sem pedig más nézet, mint ahogyan manapság szinte képtelen az ember észben és fejben tartani. Én voltam egy alkalommal Debrecenben, és az ottani imám (Júszuf) külön kihangsúlyozta: Ahogyan csak egy Allah létezik (Dicsőség legyen Hatalmas Uramon), úgy vallásilag is csak egy, a szunna hagyománya lehet a mérvadó. Neked mi a véleményed erről Ő tévedett, vagy csak a maga véleményét közölte?

Válasz:

A Próféta követése

A Szunna követése

Allah szolgái! Óvakodjatok Allahtól, hiszen hozzá fogtok visszatérni, és felelősek vagytok a tetteitekért, és kétség nélkül, el fogtok számolni érte.

Testvéreim! A magasztos Allah az egyistenhit szavát a nép és a vallás alapelveinek tette. És az alapelv az, hogy beteljesedjen "LE ILEHE ILLELLAH MOHAMED RASZULULLAH" tanúságtétele, hogy szolgáljuk Allahot abban, amit leküldött a Prófétájához, hozzátevés és újítás nélkül. Korán: „amit hozott nektek a Próféta azt kövessétek, és amitől megtiltott, attól tiltsátok meg magatokat". És a "MOHAMED RASZULULLAH" beteljesítése az igaz, és az őszinte hittel, a teljes bizonyossággal abban, hogy Mohamed Allah Prófétája és szolgája. Allah elküldte az embereknek örömhírhozóként, és intőként. Korán: (4/136) „Ti hívők! Higgyetek Allahban és az Ő küldöttében, és az írásban, amit kinyilatkoztatott az Ő küldöttének, és az írásban, amelyet már korábban leküldött. Aki nem hisz Allahban, az angyalaiban, az Írásaiban, a küldötteiben és a Végső Napban, az az igaz úttól messze bolyongva tévelyeg." Allah elküldte  minden embernek akár arab, vagy azon kívül, vagy akár ember legyen az avagy dzsinn. Korán: (7/158) „Mondd: „Ti emberek: Én Allah küldötte vagyok - annak a küldötte, akié az egek és a föld királysága. Nincs más isten rajta kívül. Ő kelt életre és Ő küld halálba. Higgyetek hát Allahban és küldöttében, az analfabéta prófétában - aki hisz Allahban és az Ő szavaiban - és kövessétek őt! Talán az igaz útra vezéreltettek." Korán: (34/28) „Minden emberhez küldtünk el téged, hogy örömhír-hozó és intő légy. A legtöbb ember azonban nem tudja ezt." Korán: (25/1) „Áldott az, aki az al-Furqánt (a Megkülönböztetőt) küldte le a szolgájának, hogy intés legyen a Föld lakóinak" Tehát Mohamed a Próféták pecsétje, és nincs Próféta utána, és nincs más törvény az ő törvénye után. Korán: (33/40) „Mohamed egyetlen férfinak sem apja közületek, hanem Allah küldötte és a próféták pecsétje! Allah mindig is minden dolog tudója volt."

Tehát aki hisz benne és abban, amit hozott, és egy istennek vallja be Allahot, az belépett az iszlámba, és biztonságban tette a vagyonát, és a testét. És a könyörületesek legkönyörületesebbje akaratával megérdemelte a mennyországot, és megvédte magát a Pokolban való halhatatlanságtól. Azt mondta a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette): [1]„Esküszöm arra, akinek Mohamed lelke a kezében van, hogy nincs olyan zsidó vagy keresztény, aki ha hall rólam és utána nem hisz a küldetésemben, hogy a pokol ne lenne a szálláshelye." Testvéreim! A hit Mohamed Prófétában a feltétele, hogy engedelmeskedjünk neki, abban, amit megparancsolt, és elkerüljük azt, amit megtiltott. Korán: (24/54) „Mondd: "Engedelmeskedjetek Allahnak és engedelmeskedjetek a küldöttnek! Ha elfordultok, akkor reá csupán az tartozik, ami az ő terhe, és reátok pedig az, ami a ti terhetek. Ha engedelmeskedtek, akkor az igaz útra vezettettek. A küldött feladata csupán az, hogy az üzenetet világosan átadja."" Korán: (59/7) „Amit a küldött hozott nektek, azt fogadjátok, és amitől pedig eltilt benneteket, attól tartózkodjatok! És óvakodjatok Allahtól! Allah büntetése rettenetes!" És figyelmeztetett bennünket az Allahhal való engedetlenségre. Korán: (24/63) „Akik ellenkeznek az Ő parancsával, vigyázzanak, nehogy valami kísértés érje, vagy fájdalmas büntetés sújtsa őket." Azt mondta Ahmed Imán (Allah kegyeskedjen rajta) „Talán, ha visszautasít valamennyit a Próféta beszédjéből, akkor ködösítés történik a szívében és kárhozott lesz"

A hithez tartozik a Próféta szeretete, tehát a szeretete a hit alapjaihoz tartozik, és a szeretete teljessége, a hit teljességéhez vezet. A Próféta szeretete, a szülők, a gyermekek, és az emberek szeretete felett kell hogy legyen.

Amikor Omar azt mondta a Prófétának (Allah dicsérte, és üdvözítette): „Te Próféta! Esküszöm Allahra, hogy te vagy az, akit legjobban szeretek mindenkinél az emberek közül, kivéve saját magamnál". Erre azt felelte a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette): „Te Omar! Ne! Addig nem lépsz a mennyországba, amíg nem leszek én az, akit magadnál is jobban szeretsz" Azt felelte Omar: „Te Próféta! Most már téged jobban szeretlek saját magamnál is" Erre azt felelte a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette): „Te Omar! Most már igen!". És azt mondta a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette): „Nem hisz valamelyikőtök, amíg engem nem szeret jobban a szüleinél, a vagyonánál, és minden embernél" Ez a Mohamedhez való szeretet, nem csupán az ő szeretetéhez való meghívást jelent, hanem a hívőnek egy nyilvánvaló érzése legyen. Nem mindenki igazmondó, aki azt koholja, hogy szereti a Prófétát, hanem kell, hogy nagy megpróbáltatásokon essen keresztül. Tehát, aki szereti, és őszinte hozzá annak kell,  hogy alá vesse magát az ő parancsa alá, és kell, hogy elkerülje azt, amit megtiltott, és kell, hogy viselkedjen az ő erkölcsével, és kell, hogy meg legyen győződve róla, hogy biztosan szereti. A hitből van az, hogy elhiggyük azt, amit közölt velünk, hogy mi volt, és mi lesz. Mert Ő nem kénye kedve szerint beszélt, ahogy mondta a magasztos Allah: (53/3,4) „És ő nem kénye-kedve szerint beszél. Nem más az, mint sugalmazott sugallat". A Próféta szeretetéhez tartozik az, hogy győzelmet biztosítsunk a szunnájának, és megvédjük azt. Azt mondta Allah: (7,157) „akik követik a küldöttet, az analfabéta prófétát, akit megtalálnak maguknál írással hírül adva a Tórában és az Evangéliumban - aki megparancsolja nekik, ami helyénvaló, és megtiltja nekik, ami elvetendő, aki megengedi nekik a jó dolgok élvezetét és tilalmasnak nyilvánítja nekik a tisztátalan dolgok élvezetét, és aki leveszi róluk a súlyos terhet és a bilincseket, amelyek rajtuk voltak. Akik tehát hisznek benne, támogatják és segítik őt, és követik a fényt, ami leküldetett vele - azok boldogulnak."

Allah közölte a prófétával, hogy a Qubla iránya megváltozott, tehát közöld el ezt a hívőkkel. Miközben Kaba-a lakói imádkoztak az Alaksza fele, mert még nem érkezett hozzájuk a hír, jött egy ember és azt mondta. Ti Kaba-a lakói! Ma lejött a Prófétára Korán  idézet, ami arról szól, hogy a Qubla megváltozott a Kába irányába van. És ima közben átfordultak a Kába fele beteljesítve a parancsát.

Azt mondta Enesz Bin Melik (Allahnak kedvezett): „Voltam Abi Talha házában piálni (ez akkor volt, mielőtt lejött a pia tilalma ájája a prófétához) jött egy ember és azt mondta: „Nem érkezett-e hozzátok az a hír, hogy Allah megtiltotta a piát?" Erre azt mondta Abu talhah: „Te Enesz! Állj föl és öntsd ki a piát erre mindenki kiöntötte. Medinába is mindenki kiöntötte, ami nála volt, annyira, hogy látható volt, hogy a pia folyik Medina utcáin"". Mindez azért volt, hogy engedelmeskedjenek a Próféta parancsának.

Azt mondta Abdullah Bin Omar: Volt a prófétának az ujján aranygyűrű, és amikor lejött hozzá az Ája, amelyik tiltja, hogy a férfiak hordják az aranyat, leszedte a gyűrűjét az ujjáról, és ennek hatására, mindenki a férfiak közül leszedte az arany gyűrűt az ujjáról, követve a Próféta szunnáját.

Khubair napján a próféta hírközlője felkiáltotta, hogy Allah és a prófétája megtiltotta a szamár hús evését és, amikor megérkezett a hír, leszedték az edényeket a tűzről, amiben szamár húst főztek, követve a próféta szunnáját, és engedelmeskedve a parancsának.

Allah leküldte a Prófétájához: (2/284) „Akár föltárjátok, ami a lelketekben van, akár elrejtitek, Allah számvetésre szólít majd érte benneteket. Megbocsát annak, akinek akar, és megbünteti azt, akit akar. Allah mindenek fölött hatalmas." Az vehető ki ebből az Ájából, hogy amiért beszélünk magunkban, azért el fogunk számolni Allahnál. Ezért az Ájáért elmentek a Próféta kortársai a Prófétához, és azt mondták neki: „Te Próféta! Allah annyit írt meg nekünk, amennyit kibírunk, mint az ima, a böjt, és a zakát. De hallottunk egy Áját, amelyiket nem bírunk ki, úgy szól: „Akár föltárjátok, ami a lelketekben van, akár elrejtitek, Allah számvetésre szólít majd érte benneteket. Megbocsát annak, akinek akar, és megbünteti azt, akit akar. Allah mindenek fölött hatalmas." Te Próféta fogunk-e elszámolni azért, ami magunkban hangzik?" Azt felelte a Próféta: „Azt akarjátok mondani, mint a könyv tulajdonosai régen: „Hallottuk, és engedetlenkedünk?". Mondjátok azt: „Hallottuk és engedelmeskedünk!" Erre azt mondták: „Hallottuk és engedelmeskedünk". És amikor mindenki elolvasta az Áját, és elfogadták, akkor Allah leküldte a következő Áját: (2/285,286)„Allah küldötte hisz abban, ami kinyilatkoztatás gyanánt leküldetett hozzá az Urától és vele együtt hisznek a hívők. Mindannyian hisznek Allahban, angyalaiban, írásaiban és küldötteiben. Nem teszünk különbséget az Ő küldöttei között. A hívők azt mondták: „Hallunk és engedelmeskedünk. Könyörgünk a bocsánatodért, ó Urunk!" Hozzád jut el végül minden." Tehát ezzel az Ájával a magasztos Allah megbocsátotta azt, ami hangzik a szívünkben és nem ejti ki a nyelvünk. Ezért azt mondta a próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette): „Allah figyelmen kívül hagyja a népemnek, amit beszél magában, de nem ejti ki a nyelve, vagy nem teljesíti meg cselekedettel"

A próféta kortársainak a szeretetének a jele a Próféta iránt (és ez a szeretet viszonyítható minden muszlimra is), hogy Mindenkit dicsértek, aki beismerte a Próféta szunnáját, és hozzá is kötelezte magát, ezzel bátorítva az illetőt a szunna követéséhez.

Azt mondta Abdullah Bin Omar Bin Alkhattab, hogy azt mondta a Próféta (Allah dicsérte és üdvözítette): „Ha valamelyikőtöknek a felesége kérezkedik a mecsetbe, akkor ne tiltsátok meg" Erre azt felelte Bilálnak a fia: „esküszöm Allahra, hogy megtiltjuk." Erre Abdullah kifizette őt rendesen. Ahogy mondta, aki meséli a történetet: „hogy nem hallottam még soha Abdullahot, így leszidni valakit, és közben azt mondta: „Én közlöm, hogy mit mondott Allah küldötte, te meg azt mondod, hogy megtiltod?"

Nézzétek meg Omart! Hogy felhergelte magát, de csak azért, mert nem szeretett hallani, olyan véleményt, ami ellenszegül a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette) mondásával.

Közölte Muszlim, Ibn 'Abbesz (Allahnak kedvezett), hogy a próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette) látott egy aranyból készült gyűrűt egy férfi ujján, erre levette az ujjáról, és félre rakta neki, és azt mondta: „az a férfi, aki az evilágon hordott arany gyűrűt az ujján, a túlvilágon kap a pokoltűzből egy parazsat a kezébe" aztán elment. Akik ott voltak mondták annak az embernek: „vedd el a gyűrűdet", erre azt mondta: „nem! Esküszöm Allahra, hogy soha nem veszem el, amit a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette) elrakott"

Ez, a hajdan lévő muszlimaink történetének egy része, ami a Próféta iránti teljes szeretetükre mutat.

És amikor azt mondták Abdullah Bin  Omarnak: „Az apád megtiltotta a Mit'ah zarándoklatot, te pedig nem tiltod meg. Azt felelte: „A Prófétának van-e elsőbbsége, hogy kövessék avagy Omarnak?""

Testvéreim! A magasztos Allah megpróbáltatás alá tette azt, aki koholta, hogy szereti a Prófétát, amikor azt mondta: Korán (3/31) „Mondd: „Ha szeretitek Allahot, akkor kövessetek engem! Akkor Allah is szeretni fog benneteket és megbocsátja bűneiteket." Allah Megbocsátó és Könyörületes." Tehát Mohamed törvényének követése, és az aszerint való munkálkodás nagy bizonyíték az Allah iránti szeretetre.

Tehát, aki szereti Allahot, az, aki cselekszik Allah parancsai utasításaival, és végre is hajtja azt, és, aki megállítja magát a tilalmainál. Ezért mondta a Próféta (Allah dicsérte és üdvözítette): „Nem hisz valamelyikőtök, amíg nem lesz hobbija az, amit elhoztam" Azt mondta Allah a Koránban: (33/36) „És nem lehet hívő férfinak és hívő nőnek választása valamely dolgukban, ha Allah és a küldötte döntött abban. Aki nem engedelmeskedik Allahnak és a küldöttének, az nyilvánvaló tévelygéssel tévelyeg."

Tehát a muszlimok nagyra tartják a szunnát, és visszavisznek mindent, amivel összekülönböznek Allah és a Prófétája elé. Korán: (4/59) „Ti hívők! Engedelmeskedjetek Allahnak és engedelmeskedjetek a küldöttnek, és azoknak, akik jogosultak közületek a parancsolásra! És ha valamiben összekülönböztök, vigyétek azt Allah és a küldött elé, ha hisztek Allahban és a Végső Napban. Ez jobb és illendőbb értelmezés"

Az Iszlám Imámjai úgy voltak vele, hogy visszavonták a saját szavukat, ha kiderült, hogy az Iszlámhoz semmi köze nincs.

Ti muszlimok! Mohamed figyelmeztetett minket arra, hogy ne járjuk azt az utat, amelyen jártak a Zsidók és a keresztények a prófétájuk követésével kapcsolatban. Ők annyira felmagasztalták a Prófétájukat (az isteni szintre), hogy eltértek Allah vallástervéről azzal, hogy szolgálták őket Allahon kívül (imádkoztak nekik, böjtöltek nekik, minden istenszolgálatot a prófétáknak szántak, és elfelejtették azt, aki elküldte őket (Allah), és a Magasztos Úrért semmit sem tettek). Ezért a Prófétánk Mohamed attól félt, hogy mi is beleesünk ugyanebbe a hibába, és azt mondta: „Ne magasztaljatok fel engem, ahogy a keresztények felmagasztalták Jézus Mária fiát! Hiszen én szolga vagyok, tehát mondjátok azt, hogy Allah szolgája és Prófétája". Azt is mondta: „figyelmeztetlek benneteket a felmagasztalásra, mert az tette tönkre, azokat, akik előttetek voltak". És arra is figyelmeztetett minket, hogy ne imádkozzunk a temetőjénél. Azt mondta: "Ne csináljatok a házatokból temetőt, és ne csináljatok a síromból imádkozó helyet, hanem üdvözítsetek engem, mert az üdvözlésetek megérkezik hozzám, akárhol vagytok"

Élete utolsó pillanatában is azt mondta: „Allah megátkozta, azokat a Zsidókat, és azokat a keresztényeket, akik a prófétájuk temetőjét imahelyé tették, tehát ne csináljatok a temetőkből imahelyeket!"

Testvéreim! Némelyik ember koholja a Próféta iránti szeretetét, de közben azt látod, hogy a beszédje, és a munkálkodása teljesen más mint a Próféta törvénye. A muszlim pedig az, akinek a lelki kapcsolata Mohamed Prófétával állandó és változatlan. A wudu'ában az imájában, a böjtölésében, a zarándoklatában, a Zakátjában, és minden cselekedetében hisz Mohamedben. Az evésében, az ivásában, az alvásában, a fenn létében, és minden mozgásában, Mohamed szunnája mindig a szeme előtt van. Nem hallott valamit a Próféta szunnájáról, hogy ne tette volna meg.

De azok, akik azt koholják, hogy szeretik, de az ő szeretetük nem haladja meg az egy éjszakát. Azon az egy éjszakán olvasnak fohászokat, a Próféta életétéről dolgokat, társító és tévelygő verseket olvasnak, amelyek messze állnak az útmutatástól. Aztán azt koholják, hogy nagyra tartják a Próféta szunnáját, de ha megfigyeled a viselkedésüket azt látod, hogy messze bolyonganak a szunnától. A Próféta szunnájával ellenkezőleg viselkednek. Nem látod rajtuk, hogy  végrehajtják sem az szunna erkölcsét, sem a szunna parancsait. Nem is tartják távol magukat a tilalmaitól. Sőt ők ellenszegülnek a szunnával. De csak egy éjszakát töltenek, és koholják, hogy ők szeretik a Prófétát. Ez az éjszaka a Próféta születésének az ünnepe. Megemlékezteti őket a Prófétára, és megerősíti a kapcsolatuk vele, és összeköti őket vele, de közben messze vannak a törvényétől. És a szunnája ellenkezőjével mennek, és nem tartanak neki nagy súlyt és nem becsülik meg, és mindezt, hogy ellenszegüljenek a Prófétával.

Szeretett testvéreim! A Próféta Kortársai, és a Khalifák nem ünnepelték a Próféta születését, mert tudták, hogy ez nem tartozik a szunnához. Két napot Böjtöltek, hétfőn, amikor született, a másik pedig, aznap amikor Allah elküldte hozzá legelőször a kinyilatkoztatást, és azért böjtölték, hogy kövessék a szunnát. A találmányok akármennyire szépítik azok, akik kitalálták és akármennyire védik, ellenkezik Allah törvényével, mert a muszlim parancsot kapott arra, hogy kövesse a Koránt, és a szunnát. És a munkálkodását csakúgy fogadja el Allah, ha megegyezik a Koránnal, és a szunnával.

Azt mondta Aisa (Allahnak kedvezett), hogy egy ember a Próféta kortársai közül jött a Prófétához, és azt mondta: „Te Próféta! Te vagy az egyetlen ember, akit a legjobban szeretek, ezért ha otthon vagyok és megemlítelek, addig nem nyugszok, amíg nem jövök hozzád, hogy lássalak, de ha az jut eszembe, hogy majd ha halott leszek és te is halott leszel, miközben tudom, hogy magas rangod van a paradicsomban, attól félek, hogy nem tudok felnézni rád. Ez, ami engem nyugtalanít, erre csöndben maradt a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette), amíg nem jött le a válasz a Koránban Korán: (4/69) „Aki engedelmeskedik Allahnak és a küldöttnek, azok a Paradicsomban együtt lesznek a prófétákkal, az igazmondókkal (siddiqin), a mártírokkal (suhede') és az igazakkal, akiket Allah a kegyében részesített. Milyen jó társak ezek!"" Azt mondta Rabi'ah Al Aszlanij: Közeledtem a Prófétához, erre azt mondta nekem: „Mondd te Rabi'ah! Erre Rabi'ah azt mondta: „Te Próféta! Kérem, hogy legyek együtt veled a Paradicsomban. Azt mondta a Próféta: „Vagy mást akartál mondani?" Azt felelte Rabi'ah: „Nem. Ez az, amit akartam mondani. Azt akarom, hogy veled együtt legyek a Paradicsomban. Erre azt felelte a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette): Gondoskodjál arról, hogy sokat imádkozzál""

Az anszar annyira szerették a Prófétát, hogy, ha megemlítették, sírtak, mert hiányzott nekik. Assziddik mondott egy khutbát a Próféta halála után egy évvel, és azt mondta: „Ti emberek, hallottam, hogy a Próféta tavaly ugyan ezen a helyen, aztán sírva fakadt, aztán megismételte, aztán megint sírva fakadt háromszor, aztán folytatta, tavaly azt mondta a Próféta: „Nem adatott Ádám fiának az őszinteség után jobb, mint az egészség"". És amikor eljött hozzá a halál, azt mondta a fiának: "Fiam! Ha ma meghalok, akkor gyorsan temessetek engem, mert egy olyan nap, amikor a Próféta közelében lehetek, bizony ez a legjobb nap, amit a legjobban szeretek"

És amikor Omar (Allahnak kedvezett) megbetegedett, mondta a fiának Abdullahnak: „Az a gondom, hogy szeretnék letemetkezni a Próféta és a Kortársa mellett, de ez az ügy a hívők anyja kezében van, tehát menjél hozzá, és üdvözöld, és kérj tőle engedélyt, hogy Omar szeretne temetkezni a Próféta, és a kortársa mellett. Erre elment Abdullah Aisához, és azt mondta neki: „Omar üdvözöl, és azt kéri, hogy temethessék a Próféta, és a kortársa mellé, erre azt felelte Aisa: „Esküszöm Allahra, hogy nem számítottam senki másra csak ő neki szántam ezt a helyet. Menjél hozzá és közöld vele ezt!". Abdullah visszament az apjához, amikor látták, azt mondták, hogy itt van Abdullah. Erre azt mondta Omar: „Ültessetek le mellette! És megkérdezte: „Milyen hírt hoztál te Abdullah?" Erre azt mondta. Te hívők Emirje! Megengedte, hogy temethessenek téged a Próféta és a kortársa mellé" Erre azt felelte: „Te Abdullah! Talán azért mondta ezt mert élek, azt kérem tőled, hogy miután meghalok, és miután halotti imát végeztetek rám, mielőtt visztek temetni, menjetek át a holttestemmel hozzá, és kérjétek még egyszer az engedélyét, hogy temethessetek a Próféta, és a kortársa mellett". Halála után miután megmosták átmentek a holttestével Aisához, és kérezkedtek Aisától. Erre azt mondta: „Megígértem, amikor élt, akkor hogy tiltsam meg a halála után? Temessétek a Próféta és a kortársa mellé!""

Így szerették a Prófétát (Allah legyen velük megelégedve!). És a muszlim, aki szereti a Prófétát, Ő az, aki nagyra tartja a szunnáját, és cselekszik is utasításaival, és alá is veti magát a parancsai alá, és ha hall valamit, akkor engedelmeskedik.

[1] Gyűjtötte Muszlim a hit című könyvében. „A hit Mohamed prófétánk küldetésében, és ennek kötelezettsége" című gyűjteménye: 153