Kérdés:

egy alkalommal Mózes Próféta társai, mivel minden alkalommal külön fürdött meg gyanúsították, hogy talán májfoltos lenne, de Allah (Szubhánna Allah- bebizonyította, hogy tökéletes alakkal rendelkezik. Ha jól emlékszem, mivel nem érte el a ruháit- Allah orrább-arrább tetette a sziklával- még a botjával is oda-oda csapott a sziklára. Hol van ez?

Válasz:

Korán (33/69) “Ti hívők! Ne legyetek olyanok, mint azok, akik zaklatták Mózest, hiszen Allah fölmentette őt az alól, amit mondtak! Nagy becsben állott ő az Ura előtt.”

1. (Abú Hurayrától, Al-Bukháríjj lejegyzésében.)

Mózes nagyon szégyellős és titokzatos ember volt. Kínosan vigyázott, hogy bőre soha ne legyen látható, s ezért mindig gondosan takargatta magát köpenyével. Ennek ellenére Izrael fiai kikezdték, mondván:

– Biztos valami „májfolt”, krónikus betegség lepte el a testét, azért nem látható belőle semmi!

Allah ekkor elhatározta, hogy fölmenti a zaklatások alól, bemutatva hibátlanságát, ezért az első adandó alkalommal, amikor fürödni ment, „megtréfálta”. Mózes egyedül, mindenki elől rejtve, vetkezni kezdett, ruháját egy sziklára téve nekiállt fürdeni. Addig, amíg be nem fejezte, minden a szokásos mederben történt, ám amikor öltözködni szeretett volna, kinyúlva ruhájáért, a szikla arrébb mozdult. Próbált nyújtózkodni, de csak nem érte el. Végső elkeseredettségében a botjával próbálkozott, de mindhiába. Mérges lett, s a szikla után futva – mivel az annál jobban megindult, minél jobban szerette volna – kiabálva, botjával ütni kezdte:

– A ruhám! A ruhám! – ismételgette, nem látva, hogy a szikla éppen az emberek felé veszi az útját, bizonyítva testének hibátlanságát. Az izraeliták, amikor megbizonyosodtak zaklatásuk valótlanságáról, csodálkozva látták, vezetőjük hibátlan bőrű, Allah legszebb teremtményével állnak szemben. A szikla megállt, engedve Mózesnek ruhája elvételét, aki nagy bosszúságában még egypárat úgy végighúzott rajta, hogy annak nyoma megmaradt.

2. Ismeretes még Ibn Ábbásztól, Ali ibn Abí Tálib elmondása alapján, Mózesről más történet is, ahol ugyancsak megvádolták az izraeliták, amikor testvérével, Áronnal fölmentek a hegyre. Áron az út folyamán meghalt, mire a törzs egyes tagjai ráfogták:

– Te ölted meg! Mert ő közelebb volt hozzánk, mint te.

Allah akkor megparancsolta az angyaloknak:

– Vigyétek Áron testét Izrael népéhez! – Majd később bebizonyította, a koholt vádjaiknak nem volt semmi alapjuk, fölmentve Mózest rágalmaik alól.)

3. Imám Ahmedtől: – Szólt Allah prófétája:

– Nekem senki nem mond vissza semmit a barátaimról, ha azok mondanak valamit rólam! Ám nem is kellett eltelnie sok időnek, amikor Abdullah ibn Maszoúd találkozott két férfival, akik közül az egyik, mivel megtudta, hogy a próféta közvetlen társai között pénzt osztott szét, így szólt:

– Allahra esküszöm, ezzel a pénzosztással a próféta nem akarta a túlvilágot és Allah Arcát meglátni!

Én megálltam, hallgattam egy darabig, majd elmentem a küldötthöz, mondva:

– Te azt mondtad, senki ne mondjon vissza neked semmit, ha a barátaid mondanának is valamit rólad! Ám én hallottam – ezzel megnevezve az illetőt –, akik ezt mondták, meg azt mondták rólad!

A hallottakra Mohammed elpirult, majd neheztelve rám megszólalt:

– Hagyj engem ezzel! Mózest sokkal többel zaklatták, és mégis türelmes volt.