Ti emberek! A megbocsátás az igazak jelképe, akik tiszták, türelmesek, és megelégedettek. A megbocsátás, nem könnyű dolog ám! A megbocsátás helyett, az ember szívében ellenállás mutatkozik, ahogy szokták mondani, hogy gombócot lehet érezni az ember belsejében, amit csakúgy lehet legyőzni, ha az ember rendelkezik akaraterővel a maga rossza, és a bosszúállás ellen. Ez csak azoknak sikerül, akik erősek, és akik nem engedelmeskednek vágyaiknak, és nem cselekszenek lelkük kénye-kedve szerint. Ezeknek jogukban áll múltnak tekinteni azokat a dolgokat, amelyekben kegyetlenséget szenvedtek, a kegyetlenség elleni küzdelmükkel. Korán: (42/41) „aki győzött a kegyetlen ellen, a kegyetlennek nincs útja vele szemben a számonkérésnek”. Az igazságról való lemondás, és a lelke felett való uralom, hogy a lelke ne tegye azt, amit talán nem lenne szabad, nagy bizonyíték arra, hogy ez az ember megváltoztatta a szokásos tettet, és áthágta a szokásokat. Innen jön az, hogy ez a valaki különleges, és különáll a többiektől. Ez az, aki dicséretre méltó, aki maga ura, amikor dühös. Közölte Imám Ahmed hogy azt mondta a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette): „aki visszafogja magát a dühében, miközben végre tudta volna hajtani a bosszút, a túlvilágon a magasztos Allah hívja a teremtmények közül, és választási lehetőséget ad neki, hogy melyik Hur’Int akarja”.

Allah szolgái! a megbocsátásért hatalmas, és nagy kegy jár. Azt mondta ’Ali Bin Abi Talib, hogy közöljem-e veletek a legkegyesebb Áját Allah könyvében, amit a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette) mondott: (42/30) „ha valami katasztrófával sújt titeket, azért sújt, amit a kezetek elkövetett - noha sok mindent megbocsát Ő”. A Próféta azt mondta: „Meg is magyarázom neked ezt az Áját te ’Ali!. Ha valami betegség ér benneteket, vagy büntetés, vagy megpróbáltatás az evilágon, amit a saját kezetek megtett. A magasztos Allah kegyesebb annál, hogy megismételje a büntetést a túlvilágon, és, amit a magasztos Allah megbocsátott az evilágon, Allah annál gyengédebb, hogy megváltoztassa a túlvilágon, amit az evilágon megbocsátott”.

Testvérem! A magasztos Allah kegyeskedett az óvatos szolgáira, és dicsérte őket, hogy akkor is adakoznak, ha jól megy a soruk, akkor is, ha rosszul megy a soruk, és erőt vesznek a haragvásukon, és elnézők az emberekkel, és jóságosak a teremtményekkel. (3/134) „akik adakoznak, jóban, Rosszban, akik erőt vesznek haragvásukon és elnézőek az emberek iránt. Allah szereti a jóságosakat”. Azt mondta Ibn Kethír Imám ennek az Ájának a magyarázatában, hogy ezek az emberek a rossz eltávolítása érdekében megbocsátanak, azoknak is, akik kegyetlenkedtek velük, így nem hagytak a szívükben egy parányi, helyet a haragnak senki ellen, és ez a legjobb megoldás.

Az igazságos Allah megparancsolta a Prófétájának, hogy legyen elnéző, és megbocsátó. Korán: (7/199) „Gyakorold a megbocsátást, parancsold a jóravalót és fordulj el a tudatlanoktól!”. A Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette) úgy értette, hogy a megbocsátás az, hogy adsz annak is, aki nem adott neked, tartasz kapcsolatot azzal is, aki elszakította veled, és megbocsátasz annak, aki kegyetlenkedett veled. Allah megparancsolta a hívőknek, amit megparancsolt a küldötteknek. Korán: (2/109) „legyetek elnézők, és megbocsátók, amíg nem jön Allah a Parancsával, Allah mindenre képes”

Azt mondta Abi Bakr (Allahnak kedvezett): „a magasztos Allah a túlvilágon felkiált: „akik várnak Allahtól valamit azok álljanak fel, így felállnak az elnézők, és Allah megjutalmazza őket, amiért elnézők voltak az emberekkel”

Ti emberek! Szeretett testvéreim! Sokan azt hiszik, hogy a megbocsátás, és az elnézés jel a megalázásra, és a gyengeségre, ez nem igaz. A megbocsátás, és az elnézés, nem jelenti a megalázást, és a gyengeséget, hanem a bátorságnak, és a kényelem legyőzésének legnagyobb fokozatát jelenti, különösen, ha valaki kegyetlenkedik vele, és aki kegyetlenséget szenvedett vissza tud csapni, és tud győzni, de inkább válassza a megbocsátást, és megbocsát annak, aki kegyetlenkedett vele, ahelyett, hogy győzelmes bosszút végezne. Korán: (42/39) „és akik segítenek magukon, ha erőszak éri őket.” Azt mondta Ibrahim Al-Nikhu’i ezekről a megbocsátókról: „ezek büszkék voltak, és nem szerették azt, ha valaki megalázza őket, és tudtak volna visszacsapni, és bosszút állni, és az igazság az ő oldalukon áll, annak ellenére választották a megbocsátást a bosszú helyett”. Azt mondta Al-Hasan Bin Ali: „ha valaki szidna a fülemben, aztán bocsánatot kérne a fülemben, akkor elfogadnám a bocsánatkérését”. Azt mondta Dzsa’far As-Szadik (Allah kegyeskedjen vele): „ha megbánnám, hogy húszszor megbocsátottam valakinek jobb nekem annál, hogy egyetlen egyszer megbánnám, azt, hogy megbüntettem”. Azt mondta a kegyes Bin ’IJJad (Allah kegyeskedjen vele): „ha valaki jön hozzád, és panaszkodik valaki ellen. Mondd azt neki: „testvérem bocsáss meg neki, mert a megbocsátás közelebb az Allahtól való óvakodáshoz”, ha azt mondja neked: „a szívem nem bírja a megbocsátást, szeretném megbosszulni, ahogy Allah megparancsolta. Mondd neki azt, hogy inkább térjél vissza a megbocsátáshoz, mert, aki megbocsát, aztán megjavítja a helyzetet, akkor a fizetsége Allahnál van. Aki választotta a megbocsátást, az úgy, nyugodtan alszik este, de, aki bosszút akar állni, az spekulál, mert jobb megbocsátani a testvéreknek””

Tudniillik, hogy némelyik ember már olyan kemény, ami miatt nem tudja ezzel a keménységgel, hogy megbocsátó legyen senki iránt, vagy elnézzen neki dolgokat. Csak a bosszút lehet látni az életében. Amikor látod őt, vagy az olyanokat, mint ő, észre veszed, hogy soha sem nyugszik meg, ha ideges. Ha csaphat, nem várhatsz tőle irgalmat. A benne rejlő bosszú teszi idegessé, és a nyilvánvaló bizonyíték sem teszi őt nyugodttá. Észreveszi a bűnt, még ha nagyon kicsi, és nem látja a bizonyítékot, még ha világosabb, mint a nappal fénye. Két jól meghallgató füllel rendelkezik, ha hal valamit, rögtön ideges lesz, de a füle nem érzékeny, amikor halja az okot, és a bizonyítékot. Aki ezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik, az a maga ellensége, és már uralkodott rajta a kénye kedve ura, ez a dolog eltávolította a jótól, és a megbocsátástól, és közelítette a rosszhoz. Azt mondta ’A-isa (Allah legyen vele megelégedve): „a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette) nem vert meg senkit, sem nőt, sem szolgát, és soha sem bosszulta meg azt, ha valaki elbánt vele, kivéve, ha áthág valamit, amit Allah megtiltott, akkor a túlvilágon a magasztos Allah megbosszulja”

Allah szolgái! A bosszúállás egy kegyetlenség miatt, igaz dolog, de a megbocsátás, és az istenfélelem a tökéletesség. Korán: (42/40) „Valamely rossztett fizetsége egy hozzá hasonló rossztett. Aki azonban megbocsát és kész a békülésre, annak Allahnál van a fizetsége. Ő nem szereti a kegyetleneket”

Testvéreim! Gyerünk, hogy nézzük a Prófétánkat, nézzük a mi hatalmas tanítónkat, miközben felszabadította Mekkát. Mekkában régebben meg akarták ölni, kidobták onnan, ott kínozták a kortársait, haragvásukkal sújtották, meghazudtolták őt, harcoltak ellene Bedr, Ohod, és Al-Khondok csatán, és összegyűjtötték ellene az arabokat. Most már itt van a felszabadítás, belépett Mekkába a hatalmas felszabadulás napján Allahnak megköszönve, Allah hatalmas kegyét beismerve, nem úgy lépett be Mekkába, mint a beképzelt felfuvalkodók.

A Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette) lecsüggesztette a fejét, amikor ment Mekkába a felszabadulási felvonuláson, annyira, hogy az emberek nem látták az arcát. Köszönési verseket ismételgetett magában, miközben kifolytak a könnyei (Allah dicséretei, és üdvözítései legyenek reá). Miután már berendezkedett Mekkában, megkérdezte az ellenségeitől, hogy mi a gondotok? Mit fogok veletek tenni? Erre azt felelték: „jót teszel. Olyat, mint egy kegyes testvér a testvérével, és a testvére fiával”, azt mondta nekik a Próféta: „menjetek, szabadok vagytok”. Megbocsátott nekik, könyörült rajtuk, és elnézte a tetteiket, annak ellenére, hogy meg tudta volna bosszulni, de Ő volt a hatalmas erkölcsű, Ő az emberek között élő, mozgó Korán volt.

Azt mondta ’A-isa a Prófétának (Allah dicsérte, és üdvözítette): „te Próféta! Volt-e neked olyan nap, amelyik nehezebb Ohod napjánál?”. Azt felelte: „olyanokat láttam a te nemzetségedtől, ami életemben a legrosszabb. Kértem Abi ’Ebd Jelél Bin Keleltől segítséget, és nem válaszolt, aztán gondokkal elindultam, aztán elaludtam, álmomban felkeltem, felemeltem a fejemet azt láttam, hogy a felhő árnyékában vagyok, felnéztem és láttam Gábrielt. Szólt nekem, és azt mondta: „a magasztos Allah meghallgatta a nemzetségednek a beszédjét hozzád, és hogy reagáltak rád, azért elküldte hozzád a Hegyek angyalát, akitől kérheted, hogy tegyen velük bármit. Megszólalt a hegyek angyala: „te Mohamed! Allah meghallgatta, hogy bántak veled a nemzetséged, itt vagyok a hegyek angyala. Az Urad elküldött hozzád, hogy parancsolj nekem, amit akarsz, amit én végrehajtok. Arra is kérhetsz, hogy a két hegyet összezúzzam rájuk, erre azt mondta neki a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette): „azt szeretném, hogy Allah olyan nemzeteket alkosson belőlük, akik szolgálják Allahot, az egyedülit, és nem társítanak mellé senkit”. Közölte Enesz: „egyszer mentem a Prófétával (Allah dicsérte, és üdvözítette), és volt rajta egy jó vastag ing. Az úton találkozott vele egy Arab, megfogta az ingét és erősen megrántotta, rögtön megnéztem a nyakát és jobboldalon bepirosodott az erős rántástól, és azt mondta: „Mohamed! Adjál nekem Allah pénzéből, ami nálad van. Rá nézett a Próféta és nevetett és adott neki””. Közölte Ibn Maszud (Allahnak kedvezett), hogy a Próféta mesélte neki valamelyik Prófétának a történetét: „megverték, amíg nem vérzett, leesett a Földre, és közben törölte a vért az arcáról, miközben azt mondja: „Allah! Bocsáss meg a népemnek, mert nem tudnak””. Ilyenek voltak a Próféták, megbocsátottak mindenkinek. Nézzétek meg József Próféta történetét, a testvérei bedobták a kútba, és sokat bántalmazták, és mindezek után azt mondja nekik: „ne féljetek Allah megbocsátja nektek, Ő a Könyörületesek legkönyörületesebbje”. Allah! Bocsáss meg nekünk, amit elkövettünk, és amit el fogunk követni, és, amit Te jobban tudsz nálunk. Kérjük tőled a megbocsátást, és az egészséget az evilágon, és a túlvilágon. Allah! Bocsáss meg nekünk, a két szülőnknek, és minden muszlimnak, te vagy a Megbocsátó, és a Könyörületes.

Testvéreim! Tehát az elnézés, és a megbocsátás, az igazak, az óvakodók, a gyengédek, és a nagy erkölcsűek jelképe. Ezek igazán a szilárd erejű férfiak, akik uralkodnak magukon, amikor dühösek. Azt mondta a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette), ezekről a férfiakról: „nem az szilárd, aki hangoskodik, hanem az, aki vissza tudja fogni magát, ha dühös”. Azt mondta a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette), amikor válaszolt azoknak, akik kérdezősködtek az idegességről, és a dühről: „ne légy ideges, ne légy ideges, ne légy ideges háromszor”. Mert, amikor ideges az ember, elveszíti az eszét, és nem viselkedik bölcsességgel, mintha ő és az esze között akadály lenne, ezért, ha ideges, mielőtt, szidja a másikat, vagy mielőtt kifizeti, vagy mielőtt megveri, kérjen oltalmat Allahtól, mondja azt: „A’uzu Billehi Mine SSejtan Arrazsim”, és emlékezzen Allah mondására: „akik megfojtják a dühüket, és, akik elnézők az emberekkel, Allah szereti a jóságosokat”, és emlékezzen a Próféta mondására: „aki visszafogja magát, miközben be tudta volna teljesíteni, a túlvilágon a magasztos Allah hívja a teremtmények közül, és választási lehetőséget ad neki, hogy melyik Hur’Int akarja”. Jákob József apja (Béke legyen rájuk), Próféta a Próféta apja, mit tett ez az öreg, hogy így szomorkodjon József fiáért, akit nagyon szeretett, ahogy tudjuk, a szerelem Allahtól van, azért az ember nem tudja magát visszafogni, ha szeret valakit. Az volt, hogy a gyermekei közölték vele, hogy megette a róka Józsefet, és elhozták neki bizonyítékul az ingét, amelyiket hamis vérrel kentek be, hátha az apjuk elhiszi ezt, és így megússzák azt, hogy ők dobták a kútba. Amikor a végén az apjuk rájött, mit gondoltok, megbosszulta-e őket? Szidta őket? Nem, hanem ő volt a gyengéd, és az állhatatos apa, azt mondta nekik, hogy fogok értetek bocsánatot kérni Allahtól, sőt, hogy meghallgatva legyen a fohásza, fohászkodott az éjjel utolsó egyharmadában, amikor a magasztos Allah leszáll a legalsó égboltra, azt mondja, akinek van kérés kérje most, és megadom.

Közölte Dzsebi Bin ’Abdilleh (Allahnak kedveztek), hogy elment a bőkezű Prófétánkkal (Allah dicsérte, és üdvözítette) vallást terjeszteni, és amikor befejezte a Próféta, ő is befejezte vele. Amikor dél volt, akkor érkeztünk olyan helyre, ahol sok hatalmas fa van, ott leszállt a Próféta, a többiek is leszálltak a fák árnyékába. A Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette) egy Szamura nevezetű fára akasztotta a kardját, és lefeküdtünk aludni. Arra keltünk fel, hogy a Próféta hív minket, ott volt mellette egy arab, azt mondta nekünk, hogy miközben aludt, arra kelt fel, hogy az arab kirántotta a kardot, és ott van a kard a kezében, megkérdezte tőle, hogy mi tartott vissza, hogy megölj engem, azt válaszolta háromszor, hogy Allah. A Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette) nem bántotta, és leült. A Próféta megbocsátási történetei közül van az, amikor megbocsátott, annak a zsidó nőnek, aki mérgezett kecskét hozott neki, a Próféta evett belőle. És amikor tudták, hogy mérgezett volt a kecske, elhozták a Prófétához a nőt, azt mondták a Prófétának megöljük-e? azt válaszolta, hogy nem.

Hála legyen Allahnak a világok Urának, és tanúsítom, hogy nincs más isten Allahon kívül. Ő az igazak gyámolítója, és tanúsítom, hogy Mohamed, az Ő szolgája, és Prófétája, aki vezérelte az embereket a jó útra. Allah dicsérte, és üdvözítette őt, a háza népét, és kortársait az utolsó ítélet napjáig. Ti hívők! A Próféta kortársai szép példaképeket mutattak a megbocsátásukban, és az elnézésükben, mert átvették a Prófétájuk erkölcsét a megbocsátásban, és az elnézésben. Közölte Bukhari, Ibn ’Abbesz, ’Ajjineh Bin Haszn, hogy azt mondta ’Omar Ibn Al-Khattabnak (Allahnak kedvezett): „te Ibn Al-Khattab! Nem adod meg nekünk az igazságot, sem ítélkezel közöttünk az igazsággal, ’Omar dühös lett, és ki akarta fizetni, erre azt mondta neki Al-Harru Bin Kajsz: „te hívők Emirje! Allah azt mondta a Prófétájának: ”Gyakorold a megbocsátást, parancsold a jóravalót és fordulj el a tudatlanoktól!” ez, aki beszél tudatlan. Azt mondta Ibn ’Abbesz: „esküszöm Allahra, hogy ’Omar nem szegte meg amikor hallotta. ’Omar (Allahnak kedvezett) megállt Allah (Magasztaltassék) könyve határainál”

Testvéreim! Hallgassátok ezeket a hagyatékokat a hajdanvoltak történeteiről (Allah kedvezzen nekik). Abu Bakr As-Sziddik a Próféták után a legjobb ember volt. Ő tartotta a rokonát Muszattah Bin Ethethe, és jótékonykodott vele, és miután átment Ifk történetén, Abu Bakr esküdött, hogy már nem jótékonykodik vele, mint eddig. Ezért az Ura ellenezte ezt a viselkedést és felvilágosította őt a Koránban: (24/22) „Akik tehetősek közöttetek és bőségben élnek, azok nem esküdhetnek meg, hogy nem adnak többé a rokonoknak, a szegényeknek és azoknak, akik vándoroltak Allah útján. Inkább bocsássanak meg és tanúsítsanak elnézést! Vajon nem azt szeretnétek-e, hogy Allah megbocsásson nektek? Allah Megbocsátó és Könyörületes”. Erre azt mondta ’Omar (Allahnak kedvezett): „de szeretném, hogy Allah megbocsásson nekem, és visszatért”, és lemondott az előző döntéséről, és jóvátette a megszegett esküjét.

Zeid Al-’Abidin Bin ’Alinak (Allahnak kedvezett) a szobalány rabszolgája, aki ráöntötte a vizet, de közben leesett az ibrik a kezéből, és ráment a víz az arcára, dühös lett és eldobta az ibriket, erre azt mondta neki a szobalány a Koránból: „akik uralkodnak magukon, ha dühösek”, erre azt mondta - jól van, uralkodjak magamon. Azt mondta a szobalány a Koránból: „akik megbocsátanak az embereknek”, erre azt mondta neki ’Ali - „jól van megbocsátottam neked. Azt mondta neki a szobalány a Koránból - „és, akik jótékonykodnak”, erre azt mondta neki: „Allah orcájáért elengedlek, mától kezdve szabad vagy”. Tehát Allah szolgái! az elnézés gyakorlása a büszkék jellemzője.

Allah szolgái! Azt mondta Abu Hatim (Allahnak kedvezett): „a józaneszűnek kell, hogy kötelezze magát az elnézéshez mindenki iránt, és nincs szükség arra, hogy gyarapítsad az bajt nagyobb bajjal. Azt jelenti, hogy, ha valaki bántott, és ha jótékonykodsz vele sokkal jobb, annál, mintha bántod őt, ahogy ő bántott téged, és emiatt szaporodik közöttetek a feszültség”.

Azt mondta ’Omar Bin ’Abdul ’Aziz (Allahnak kedvezett): „három dolog van, amit a legjobban szeret a magasztos Allah: „az elnézés választása, amikor vissza tud vágni, a gazdaságos életmód, és a gyengédség istenszolgálatban. Nincs olyan ember, aki gyengéd volt az istenszolgálatban, hogy Allah ne lenne vele gyengéd az utolsó ítélet napján””

Allah szolgái! Az elnézés, és a megbocsátás két erkölcse a Prófétának (Allah dicsérte, és üdvözítette), tehát hol vannak a példakép követői? Hol vannak, azok, akik győznek a bosszú szeretete ellen? Hol állnak a Próféták ura erkölcséhez képest? Megkérdezték ’A-isát (Allahnak kedvezett) a Próféta erkölcséről, azt felelte: „nem volt sem gyalázatos, sem meggyalázó, sem hangoskodó a piacokon. A rosszat nem bosszulta meg rosszal, hanem ő elnéző az emberekkel”. Korán: (42/36-37) „ami Allahnál van, az jobb, és maradandóbb, azoknak, akik hisznek, és az Urukra hagyatkoznak, és akik elkerülik a nagy bűnöket, és a gyalázatos dolgokat, és ha dühösek, megbocsátanak”

Allah! Kérjük tőled az elnézést, és az egészséget az evilágon, és a túlvilágon. Allah! Bocsáss meg nekünk, és a két szülőnknek, és minden muszlimnak. Allah! Szilárdítsd meg minket az igazságra, és könnyítsd meg nekünk! Allah! Győzelemre segítsél a lelkünk rossza ellen, és a kedvünk követése ellen. Allah! Vezérelj minket a Prófétád útmutatásával. Allah! Tégy minket úgy, hogy követjük Őt, és betartjuk a vallástervét. Allah! Tégy minket úgy, hogy elhagyjuk azt, aki ellenszegül vele, azért, hogy az Ő népéhez tartozzunk, és igyunk az Ő tavából, hogy ne legyünk szomjasak többé. Allah! Tégy minket azok közé, akik visszatartják magukat, ha dühösek, és azok közé, akik megbocsátanak az embereknek, és azok közé, akik jótékonykodnak az emberekkel. Allah! Kegyeskedjél a két szülőnkkel, ahogy neveltek minket, amikor kicsik voltunk.