Allah szolgái! A lelketekre kötöm az Allahtól való óvakodást, mert, aki nem óvakodik Allahtól, az nem találja meg az Allahhoz vezető utat. Korán: (8/29) „Ti hívők! Ha óvakodtok Allahtól, akkor Furkanen (megkülönböztetőt) ad Ő néktek, jóvá teszi rossz cselekedeteiteket és megbocsát nektek. Allah hatalmas keggyel rendelkezik"

Allah szolgái! Aki fél Allah fenyegetésétől, az megrövidítette az útját a mennyország felé, és, aki sokat reménykedik, elgyengül a munkálkodása. A magasztos Allah nem hiába teremtett titeket, és nem hagy titeket cserben, tehát olyanokat vigyetek el az evilági életetekből, ami hasznos, és megvéd titeket a túlvilágon, mert a kor határozott, és rejtett, és a remény hosszú távú és csaló.

Testvéreim! A tudatlanoknak a koruk bizonyíték ellenük, és a mindennapjuk a kárvallottak közé viszi őket. Hogy akarsz bejutni a mennyországba cselekedet nélkül? Vagy hogyan akarod, hogy Allah megbocsásson neked, miközben te a tudatlanságodból, hátráltatva, és reménykedve ügyet sem vetsz semmire.

Jaj a tudatlanoknak! Ha Allah ad nekik, akkor még több kell, és ha nem ad, akkor nincsenek megelégedve. Megparancsolják az embereknek azt, amit maguk nem tesznek meg. És megtiltják az emberektől azt, amit maguknak megengednek. Kritizálják a többieket, de saját maguknak megengednek mindent, kritika nélkül.

Testvéreim! Hány ember van, aki megbízott ebben az evilági életben aztán kellemetlenül meglepődött. És hány ember van, aki megnyugodott neki, aztán elvitte magához. A hatalom rajta nem végleges. Az édessége keserű, a büszke benne elnyomva, a kor benne rövid, a jó, ami benne van megsemmisülésre van ítélve, és a boldogság benne nehéz. Ahelyzetünk ebben az életben, vagy múlandó kegy, vagy ránk szállt katasztrófák, vagy kivégző remények. Az építésének rombolás a vége, és az összetalálkozásának elválás a vége, és minden, ami a föld felett van porrá van ítélve.

Testvéreim! A tudatlansággal rendelkező embereknek, akármennyire gyűjtögetnek, nem elég, és nem érik el, azt amiben reménykednek. Gyűjtögetnek, anélkül hogy hasznát vennék, felépítik azt, amiben nem fognak lakni, és abban reménykednek, amit nem érnek el, ahogy mondta Allah a Koránban: (15/3) „Hagyd Őket, hadd egyenek, élvezzenek és kecsegtesse őket az evilág reménye! Ám majd megtudják!"

Testvéreim! Aki sokat reménykedik épít és rombol, megszeg minden egyezséget, amiben megállapodtak. Megbecsül és rosszul becsüli meg a dolgokat, mond és tesz, tervez és intézkedik, és ellenkezőleg fordulnak vele a dolgok, mint amit tervezett. Szerencsétlenül szerez, és mindig elhalogatja az Allahhoz való megbánás tanúsítását, és elfelejti, hogy Allahhoz fog visszatérni. És íme itt van ő, vége van a korának, és a munkálkodásának, és már nem tehet semmit sem az elmúlt evilágának, sem a jelenbeli túlvilágának. Azt mondta Allah a Koránban: (26/205-207) „Mit gondolsz, ha megengedjük nekik, hogy számos esztendőn át éljék világukat, aztán eljön hozzájuk az, amire ígéretet kaptak- mit használ nekik az, hogy élhették világukat?"

Testvéreim! Sokat emlékezzetek az élvezetek rombolójára. Ezt kötötte a lelkünkre a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette) rövid figyelmeztetés, de nagy az eredménye, mert aki megemlékszik a halálról, az el kezd számolni magával, a tetteivel, és a reményeivel kapcsolatban. De ahogy Al-Kurtubi (Allah legyen kegyes vele) mondta, hogy a tudatlan szíveknek szükségük van, hogy hosszú figyelmeztetések legyenek, amelyeket szépen kiejtenek.

Említsétek sokat az élvezetek rombolóját, és a gyülekezések szétválasztását. Bármely pillanatban meghalhat közülünk valaki, és kezd a föld enni belőlünk, ahogy mi ettünk belőle. Megeszi a húsunkat, és megissza a vérünket, ahogy mi jártunk rajta és ettünk a gyümölcseiből, és ittunk a vizéből, aztán olyan lesz, ahogy mondta a magasztos Allah: (39/68) „És megfuvatik a trombita és mintha villám sújtotta volna elalél az, aki az egekben és a földön van, kivéve azt, akit Allah meg akar óvni. Aztán újra megfuvatik, és íme, ők fölállva körülnéznek."

A Próféta (Allah dicsérte és üdvözítette) egyszer állt egy sír mellett és sírva fakadt, aztán azt mondta: „Testvéreim ilyen eseményre készítsétek magatokat!". Valaki megkérdezte tőle: „Te Próféta! Ki a legjobb ember?". Azt felelte: „Akik a legjobban említik a halált, és  akik a legjobban készültek rá, ezek azok a legjobbak. Ezek az evilági élet büszkeségével  és a túl világ jó létével mentek el. A jó az, aki elszámol magával, és a túl világi életre munkálkodott"

Azt mondta Al-Haszan (Allah könyörüljön rajta), hogy a halál mindenkit megbotránkoztatott, nem hagyott senkit boldogan. Azt mondta Junosz Bin 'Ubeid: „A halál nem hagyott minket megnyugodni, a családunkkal, és a vagyonunkkal." Azt mondta az igazak egyike: „A halál elrontotta a gazdagoknak gazdagságukat. Ők olyan jó lét után vágyakoztak, aminek nincs vége (az evilági életben?)".

A mennyország lakói biztonságban érzik magukat a haláltól, így boldog életet élnek, és biztonságban érzik magukat a rossztól. Tehát legyenek boldogok. Allah tégy minket közéjük!

Testvéreim emlékezzetek a halálra, és emlékezzetek, arra, amikor a halál után jön a két angyal a halotthoz, megkérdezni a halottól  a vallását, a prófétáját, akit követett, és az Urát, akinek imádkozott.

Aki megemlékszik a halálra, Allah három keggyel megjutalmazza.

1: Megkönnyíti neki a megbánását.

2: megadja neki az elégedettséget.

3: Könnyebben szolgálja Allahot.

És, aki elfelejti a halált, annak három bajjal szaporítja.

1: A megbánás elhalogatása.

2: Elégedetlenség.

3: A lustaság az istenszolgáltban. Nehezére megy az istenszolgálat.

A halál elég szívmegszakító, szemsirató, és élvezetromboló, gyülekezetelválasztó, és  reményelszakító. A halottak kicserélték a föld felszínét a belsejével, a szélességet szűkösséggel, a családdal való együttlétet az eltávolodással, a fényt sötétséggel, és az öltözködést meztelenséggel. A sírhely a lakóhelyük, a por az öltözékük. Hosszú életűek voltak, és az életben nagyon hatottak, és ezzel nem mentek semmire. A házukból temető lett, és a vagyonuk az öröklőknek ment, és a feleségük máshoz. Megérkeztek ahova ígéretet kaptak. Korán: (23/115) „Azt gondoltátok vajon, hogy játékból teremtettünk benneteket, és hogy nem lesz visszatérésetek hozzám?" Te Allah szolgája! Elmélyedtél a halálról? Aznap, amikor nem tudod visszautasítani, és amikor nem számít a megbánás. A halál el veszi rólad a rejtett világ takaróját, és íme ott vagy a teremtmények Ura előtt kitárva. Korán: (69/18) „Elővezettettek és semmi sem marad rejtve tőletek azon a napon."

A halálra való megemlékezés hasznos. Eltávolít az Allahhal való engedetlenségektől, elérzékenyíti a szívet, eltávolítja az embert attól, hogy ragaszkodjon az evilági élethez, és megkönnyíti a katasztrófákat.

Emlékezzetek a halálra, talán okultok, és nem lesz hiábavaló a megbánásotok, és az Allahhoz való visszatérésetek. Vigyázz attól, hogy Allah úgy visz el téged, hogy nincs mentésed valamelyik bűn miatt. Korán: „Minden lélek megízleli a halált. Illendő fizetségeteket azonban majd a Feltámadás Napján kapjátok meg. Akit távol tartanak a Pokol tüzétől s a Paradicsomba vezetnek be, az diadalt aratott. Az evilági élet csupán hiú vágyakból áll (mete`ul-gurűr)."

Óvakodjatok Allahtól! És inkább a túlvilági életet válasszátok! Hiszen az, olyan élet, amelynek nem halnak meg a lakói, nem omlanak szét az építményei, nem öregszenek meg a fiataljai, nincs vége a jó létének, nem változik meg a jósága, és a lakói a könyörületesek legkönyörületesebbje keze között élnek. Korán: (10,10) „A fohászuk ez lesz ott: „Magasztaltassál Allah!" és őket: „Békesség!" köszöntéssel köszöntik. És fohászukat így fejezik be: „Hála Allahnak, a teremtmények Urának!"