Allah szolgái! Az életünkben és az állásfoglalásainkban okulás van annak, aki okulni szeretne. És az ember helyzetének megváltozásában megemlékezés van annak, aki meg akar emlékezni. Megemlékezni Allah szavaira és Allah figyelmeztetéseire. Ebben az életben az emberek mindannyian boldogan tevékenykednek. Versenyeznek az evilági életükben, mindegyikük a teljesítményéhez és a szükségletéhez függően. A kicsi és a nagy, a férfiak és a nők mindegyike igyekszik az ügyéért és a megélhetéséért. Ez tulajdonképpen az életnek a megszokott zajlása.

De ez ne legyen az életed és a túlvilágod kárára. Az okos az, aki átlátja az egészet. Azt látja, hogy az emberek jöttükben, mentükben tudatlanul ügyet sem vetnek a túlvilági ügyekre.

Tehát elfelejtették a túlvilágot, és sokat hagyatkoztak a reménykedésre.

Testvéreim! Ebben az életben az embernek két ügyért kell igyekeznie. Az egyik a túlvilágért való igyekezés a másik pedig az evilágért és a  megélhetéséért való igyekezés.

Korán: (28/77) „És abban, amit Allah adott neked, törekedj a túlvilági lakhelyre, de ne feledkezz meg az osztályrészedről az evilágon sem! És cselekedj jót, amiképpen Allah is jót cselekedett veled! És ne törekedj romlásra a földön! Allah nem szereti azokat, akik romlást okoznak.” Mindenki arra igyekszik, hogy biztosítsa a megélhetését, az evését és az ivását, ahelyett, hogy igyekezne az igazi, és örökkévaló élete építéséhez. Korán:(57/20) „Tudnotok kell, hogy az evilági élet csak játék, mulatozás, cicoma, dicsekvés egymás között és vetélkedés a javak és a gyermekek gyarapításában. Olyan ez, mint a záporeső, melynek áldása tetszik a földműveseknek majd elszárad, és látod, hogy elsárgul. Aztán száraz kóró lesz. A túlvilágon azonban a hitetleneknek szörnyű büntetés, a hívőknek pedig megbocsátás és Allah tetszése lesz az osztályrészük. Az evilági élet csupán csalóka holmi.” Azt mondta Dzsebír (Allahnak kedvezett), hogy egyszer a Próféta (Allah dicsérte és üdvözítette) átment egy döglött kos mellett, akinek le volt vágva a két füle. Felvette az egyik fülét és azt kérdezte: „Melyikőtök szeretné megvenni ezt egy Dirhamért?” Azt felelték: „Nem kell nekünk semennyiért sem, és mit tegyünk egy döglött kos fülével?”, „Akarjátok, hogy tiétek legyen?” Kérdezte a Próféta. Azt felelték: „Ha élne, akkor sem kellene,  úgy, hogy le van vágva a két füle, akkor mi van, hogyha még döglött is?” Erre azt mondta a próféta (Allah dicsérte és üdvözítette): „Allahra esküszöm, hogy az evilági élet értéktelenebb Allahnál, mint nektek ez a döglött kos.” Közölte Muszlim: Testvéreim! Ez az élet, amelyikért mindent megtesztek, hogy megszerezzétek, Allahnál egy döglött kosnál is értéktelenebb. Azt mondta Bin Sedded (Allahnak kedvezett), hogy: Azt mondta a Próféta (Allah dicsérte és üdvözítette): „Az evilági élet a túlvilági élethez képest, olyan mint amikor valamelyikőtök bemártja az úját a tengerbe és aztán kiveszi onnan. Mennyi vizet szedett ki a tengerből az ujjával?” Ez az evilági életnek az igazi értéke, és az igazi képe, röviden és világosan.

Az egyik muszlim országban baleset történt. Két autó összeütközött és az egyik autó vezetője meghalt. Az emberek körülötte nevetgélnek, nézelődnek és kérdezősködnek hogyan történt, ki okozta a balesetet és ki a hibás? Rutin, és mindennapi kérdéseket kérdeztek, amelyek messze álltak a gondolkodástól, és az okulástól. A halott az emberek előtt fekszik (Allah kegyeskedjen vele) és közben senki sem kérdezte meg magától, hogy mi lenne ha a helyében lennék? Én is lehettem volna a helyében. Meghalhatnék az ágyamon, vagy a kocsimban, vagy az űrben, vagy a szárazföldön, vagy a tengeren. Mindenkivel be fog következni ez az esemény akár kicsi legyen, akár nagy. Ez a pillanat az egész evilági életednek a rövidítése, tehát aki jót cselekedett az átment, aki nem cselekedett jót, nem engedelmeskedett és még mindig a pénz és a sátán rabja volt, az veszített.

Egy férfi, aki müezzin volt az egyik mecsetben. Régóta mondta az Azánt abban a mecsetben, amíg meg nem öregedett. Egyszer átköltöztek egy másik helyre, ezért valamelyik rokona mindennap elkísérte déli ima előtt a mecsetbe és az esti ima után elment érte. Így teltek a napok, amíg egy nap, ahogy egy igaz ember mesélte nekem, hogy eljött hozzá és mondta neki, hogy vigyél engem a mosdóhoz, mert mosakodni akart imára. Mondtam neki: „Te itt ülsz és nem tudsz mozogni, sem wudu’ozni”. Azt mondta nekem: „Te csak kísérjél engem oda”. Elvittem, de nem volt ereje a mozgásra. Elvégezte a wudu’ot, aztán elment és a Kobla felé fordult, aztán mondta az Azánt, aztán mondta az Ikamatusszaletot, aztán Allah elvitte a jóságos lelkét, miután teljesen végigmondta az Ikamatusszaletot. Milyen jó vége lett ennek az embernek. Majd boldogulni fog, a feltámadás napján, miközben a többi ember fél.

Autóbalesetet szenvedett három férfi, miközben sebesen mentek az autóval, boldogan, hangosan hallgatták a zenét. Egyáltalán nem gondolták, hogy ez fog történni. Hirtelen megtörtént, amire nem számítottak. Az autó többszörösen maga körül forgott, és jött a mentőautó. Az egyik nagyon súlyosan megsebesült, és félrebeszélt, és tudták, hogy meg fog halni. A két barátja, akik vele voltak, mondták neki, hogy mondd azt, hogy „Nincs más isten Allahon kívül”, erre azt mondta nekik „A pokolban vagyok”. Ismételték, hogy mondja már. Ő mindig azt mondta: „A pokolban vagyok”, aztán meghalt. A mentőautós kérdezte a barátaitól: „Imádkozó volt-e?” Azt felelték: „Soha nem imádkoztunk” Ő nem gondolta, hogy ilyen végzete lesz. Talán az életében azt gondolta, hogy hosszú lesz az élete, és majd ráér megtérni, és imádkozni. Ha nagy leszek, akkor megbánom, és megtérek, és megtanulom a Koránt, és imádkozom a mecsetben, de ez, mind álmodozás volt, és nem tudod mikor jön a látogató. (A halál angyala)

Egy férfi, aki Allah engedelme alatt nőtt fel, de hirtelen átfordult, és mindenki szeme láttára követte el az Allahhal való engedetlenségeket. Nagyon megbetegedett, és egyszer, amikor a családja körülvette, kért egy koránt az öccsétől. Az öccse elhozta neki. A beteg megfogta, és átlapozta, és azt mondta a szüleinek:„ Én hitetlen vagyok ebben”, aztán meghalt.

Egy fiatalember ment a kocsijával, és lerobbant,  és leszállt megjavítani a hibát. Kinyitotta a csomagtartót, közben jött hátul egy autó és frontálisan nekiment. Eljött a mentő, elvitték. Útközben hallották, hogy halkan beszél magában. A végén rájöttek, hogy a Koránt mondja, aztán felemelte a mutató ujját és mondta az (Ettesehhudot), aztán letette a fejét és meghalt. Magasztaltassék Allah, minden baja van, de ő olvassa a Koránt.

Egy öreg asszony imádkozó, és Allahnak engedelmes szolgája volt. Egy imádkozás közben leborult, de nem tudott felülni, felkiáltott segítségért, jött a fia és felemelte, de az alakja boruló helyzetben maradt, és nem tudta megváltoztatni az alakját. Elvitték a kórházba, nem tudtak rajta segíteni, még mindig boruló helyzetben maradt a teste. Azt mondta a fiának: „Fiam vigyél haza imádkozni, amíg Allah el nem veszi amit akar.” Hazavitte, addig imádkozott, borulva, amíg Allah el nem vitte a lelkét. Borulva meghalt, halotti mosást végeztek rajta, de ő borulva van, kefenbe öltöztették, de ő borulva van, betették a sírba, de ő borulva van. A feltámadás napján borulva fog feltámadni (Allah akaratával).

Testvéreim! Sokan nem szeretnék, vagy nem bátorítanák a halálról szóló témát, és a halott jelenlétét és faggatását az angyaloknál. Mert ez, ahogy ők gondolják, megfájdítja a szívüket,és zavarja őket, és olyan érzést kelt bennük, hogy hiábavaló minden, és megszakítja a messze bolyongó reménykedésüket, és megállítja az életük menetét. Tehát azok azt akarják, hogy éljenek, anélkül, hogy halljanak olyan dolgot, amelyik megzavarja őket, és amelyik megijeszti a fantáziájukat, és a legtöbbjük,azok, akik nem kötelezik magukat Allah akaratának, és hűtlenek voltak saját magukkal szemben.

Tehát a halálról való beszéd, mint vallási dolog, ugyanúgy azoknak az embereknek a témája, akik ésszel rendelkeznek.

A jövőről való gondolkodás, és az érte való munkálkodás elkerülhetetlen dolog, de kell, hogy készítsük magunkat a hosszú utazásra is, amelyik vár ránk, és munkálkodjunk is érte.

Azt mondta Mu’aujeh (Allahnak kedvezett) halálakor: „Ültessetek le engem, leültették. Leült megemlíteni, és magasztalni a magasztos Urát. Aztán sírva fakadt, aztán azt mondta leszídva magát: „Most, te Mu’auijeh? Most jössz megemlékezni az uradról, miután már erőtlen, és tehetetlen lettél?” Aztán sírt és azt monda: „Uram könyörülj az engedetlen öregen, akinek a szíve kemény. Allah! Könnyítsd meg a nehezet és bocsáss meg a megalázkodásomért. És óvatosságoddal vedd komolyan, azt, akinek nincs más rajtad kívül senki, és nem bízik, csak benned. Aztán meghalt”

És amikor megjelent Bilálnak a halál, azt mondta a felesége: „Bilál szomorú”. Erre (haldoklás közben) levette a fejéről a takarót, és azt mondta: „Ne mondd, hogy szomorú, hanem mondd azt, hogy boldog vagyok, mert holnap találkozok azokkal, akiket szeretek, Mohameddel, és a kortársaival.”

És amikor megjelent a halál Mohamed Bin Al-Munkedir, kezdett sírni, megkérdezték: „Miért sírsz?” Azt felelte: „Esküszöm Allahra! Nem azért sírok, mert valami bűnt követtem el, hanem, attól félek, hogy megtettem volna egy olyan bűnt, amiről, azt hittem, hogy könnyű, de Allahnál hatalmas”. Ez a hajdaniak állásfoglalásainak egy kis része a haldoklás eljövetelének pillanatától, tehát emlékezz LE ILEHE ILLELLAH tanúság tételre, amelyiket a rossz és a jó most az életben könnyen kiejtik, de haldokláskor, nagyon nehezen jön ki annak, aki engedetlekedett, aki még mindig engedetlenkedik, és ellenszegül Allah ellen. Az engedetlenségével, és az ellenszegülésével harcolt Allah ellen. Akkor, hogy ejtse ki halálakor azt, hogy Nincs más isten Allahon kívül, miközben egész életében ellenszegült Allahhal szemben? Ez a pillanat a végeredménye az élet hosszú filmjének. Ez az eredmény, vagy örömhír és nyugalom, fűszeres illatú növények és a gyönyörűség kertjei, és elégedett Úr, aki nem dühös, vagy a rossz élet, és a kínzás a túlvilágon a hitetlennek, aki nem féli Urát.

Azt mondta Allah: (56/83-96) „Ha a haldokló lelke a torkához érkezik, ti pedig körülnéztek, akkor, miközben mi közelebb vagyunk hozzá, mint ti, de nem látjátok, vajon ha nem vár benneteket a túlvilágon ítélet, miért nem térítitek vissza azt a testbe - ha az igazat mondjátok? Ha ő közeliekhez tartozik, akkor nyugalom, fűszeres illatú növények és a gyönyörűség kertjei várják őt. És ha ő a jobb kéz felőliekhez tartozik, akkor: „Békesség neked a jobb kéz felőliektől!” És ha a hazugsággal vádolókhoz és a tévelygőkhöz tartozik, akkor forrásban lévő víz lesz a vendéglátás, és sülés a Pokol tüzében. Bizony, ez a kétségtelen igazság. Magasztald hát a te hatalmas Urad nevét!”

Allah! Kérjük tőled ezen a napon és ebben az órában és ezen a helyen azt, hogy ne hagyjál nekünk bűnt, csak úgy, hogy megbocsátottad, és ne hagyjál nekünk tartozást, csak úgy, hogy visszaadtad, és ne hagyjál nekünk nehéz dolgot, csak úgy, hogy megkönnyítetted, és ne hagyjál nekünk akadályt, csak úgy, hogy eltávolítottad, és ne hagyjál egy utazót, csak úgy, hogy visszatérítetted haza, és ne hagyjál nekünk egy szükségletet az evilági, és a túlvilági szükségletek közé, ami neked kedvező, és nekünk jó, csak úgy, hogy megkönnyítetted. Te vagy a könyörületesek legkönyörületesebbje.