Az Umrah meneteAz Ima kötelezettségeAz elszámolásunk a lelkünkkelA paráznaság szigorú tilalma az IszlámbanMi a hátránya és mivé változhat az, aki nap-mint nap gyakorolja a tilalmas paráznaságotA gekkó ártalma a környezetreA nagybűnök (Al-Kaba-ir)A végrendelet fontossága és kötelezettsége minden muszlimnakA szomszéd jogaiA szenvedő fohászaAllah figyelmeztetése és sújtása a népekreAl-Kahf szúra kegyeA Korán hatalmasságaLombik babaA mennyország gyönyörűségeA szülőkkel való bánásmódA pénteki nap jellemzőiAz óra jelei
United States - Cambridge - Massachusetts
a többi történetek, és példázatok. Tehát csak olyan dolgok találhatóak benne, amelyek segítenek a lelki és anyagi javulásunkban. És ami haszontalan, a kegyes Korán elhanyagolta, és nem említette. Éppen ezért nem lehet megunni a benne lévő ismétlődő történeteket. És hányszor ismétel az ember egy koránfejezetet, vagy egy történetet, amely valamelyik fejezetben megtalálható, vagy egy példázatot, amelyet Allah feltett az embereknek. Viszont, ha ismételi bármelyik más mindennapi történetet, amelyet az emberek szoktak mesélni, vagy valamilyen bölcs embernek a bölcs példázatát, akkor megunná.
Az al-Kahf fejezetnek több különlegességgel különbözik a többi fejezettől, és nem jár több kegy és fizetség más fejezetért, mint ezért a fejezetért még akkor sem, ha néhány fejezet jobb nála, mint az al-Fatiha és az al-Ikhlasz fejezet.
Az al-Kahf fejezet a pénteki napnak a fejezete, mert a muszlimok azon a napon olvassák azt, követve Allah Küldöttének –Allah dicsérte és üdvözölte- a Szunnáját, és keresve a kegyet, és kérve a fényt, amelyik világít az olvasónak, amely közte, és a Kába közé terjed, ahogy szerepel a prófétai beszédben, amelyet (ابي سعيد الخدري) Abi Szaid Al-Khuderi –Allahnak kedvezett- közölt.
Allah Küldöttének –Allah dicsérte és üdvözölte- a kortársai közül –Allahnak kedveztek- az egyik elolvasta az al-Kahf fejezetet, és miközben olvasta, hatalmas kegyben volt része. Ahogy (أبو بكر الصديق) abu Bakr al-Sziddik, és (عمر بن الخطاب) Omar bin al-Khattab mesélte (البراء بن عازب) al-Baraa bin Azib-ról –Allahnak kedveztek-, hogy egyszer egy ember miközben elolvasta az al-Kahf fejezetet volt mellette egy ló, amelyik meg volt kötve. Erre leszállt egy felhő, ami miatt a ló elszabadult, és el kezdett szaladni. Amikor eljött a reggel elment Allah Küldöttéhez –Allah dicsérte és üdvözölte- és mesélte neki, hogy mi történt vele. Erre Allah Küldötte –Allah dicsérte és üdvözölte- azt felelte: "Ez volt a békeáradás, amelyik lejött a Korán olvasásáért."
Az első tíz bekezdés elmondása az al-Kahf fejezetből, –más verzió szerint- az utolsó tíz bekezdés elmondása megvéd a világ összes megpróbáltatásai közül a legnagyobb megpróbáltatástól: az Antikrisztus megpróbáltatásától. Vannak prófétai beszédek, ahol Allah Küldötte –Allah dicsérte és üdvözölte- azt mondja, hogy az első tíz bekezdés, és vannak, ahol azt mondja, hogy az utolsó tíz bekezdés megvéd az Antikrisztus megpróbáltatásától. Ezért kell megjegyezni az első, és az utolsó tíz bekezdést. Ez sok prófétai beszéd szerint bebizonyosodott, és nem bizonyosodott be a többi fejezettel kapcsolatban.
Az al-Kahf fejezet négy történetet foglal magában, amely okulást, és tanultság tartalmaz.
1- A barlang lakóiról szóló történet –a fejezet innen kapta a nevét-.
2- A két kert tulajdonának a története.
3- Mózes története az al-Khidirral –Allahnak kedveztek.
4- Zil-Karnein története –Allah kegyeskedjen vele-.
A négy történet mindegyike int a megpróbáltatások legnagyobbjától, amelybe sok ember bele fog bukni. Ezek után nem csoda, hogy ennek a fejezetnek valamennyi része védelmet biztosít az Antikrisztus megpróbáltatása ellen!
Ebben a fejezetben olvashatunk a barlang lakóiról. Ők olyan legények voltak, akik hittek az urukban egy társító nép kellős közepén. És megismerték Allahjogát felettük egy tudatlan nép kellős közepén. Ez nagy ok volt arra, hogy nagy megpróbáltatás alá kerüljenek, de ők nem adták fel, és nem követték a népük tévelygését, és nem értettek egyet az ő tagadásukkal, sőt nyilvánosság elé tették az egyistenhitüket, ugyanis nyilvánosság elé azt, hogy ők megtagadják mindazt, amit a szüleik, a rokonaik, és a hozzátartozóik szolgálnak. Azt mondja a magasztos Allah a Koránban "És megerősítettük az ő szívüket. Emlékezz arra, amikor fölálltak, és azt mondták: 'a mi Urunk az egek és a föld Ura. Nem fohászkodunk rajta kívül más istenhez. Különben szemenszedett hazugságot állítanánk. És a mi népünk rajta kívül más isteneket választott magának. Vajon miért nem hoznak nyilvánvaló bizonyságot a szolgálatuk mellett? És ki vétkesebb, mint az, aki hazugságot kohol Allah ellen?'" (Korán 18:14,15). Aztán végrehajtották a parancsot, ártatlanságot tanúsítottak a tagadókkal szemben, elszigetelték magukat tőluk, és menedéket kerestek egy barlangban azért, hogy szolgálhassák az egyedüli Allahot, akinek nincs társa, és hogy megmeneküljenek a kísértéstől a vallásukban, emiatt jutalmul kapták a földön a nagy kegyet, amely történt velük a barlangjukban, és így ezzel a keggyel megmenekültek a tagadóktól, és az ő csapásuktól. És Allah kegye rájuk az volt, hogy megemlítette őket a Koránban, amelyet az emberek a századok forgásában olvasnak.
A magasztos Allah ebben a kegyes történetben megparancsolja nekünk, hogy az ő szolgái közül az igazak társaságában együtt legyünk, állhatatosan ő velük tartsuk a lelkünket, akkor is, ha azok nem gazdagok, és vagyontalanok. Annak ellenére, hogy vannak tudatlanok, akik követik a kedvüket, és akiknek a vallásuk nem tiltja meg a kedvük követésétől, hiszen azt mondja a magasztos Allah a Koránban: "És tartsál állhatatosan azokkal, akik reggel, és este egyre csak Urukhoz fohászkodnak, arca látását áhítozván. És ne fordítsd el a tekintetedet tőlük az evilági élet pompáját kívánva! És ne engedelmeskedj annak, akinek a szívét hanyaggá tettük abban, hogy megemlékezzék rólunk, és, aki a maga kedvét követte, és így hiábavalóvá vált az ügye."
Ebből a koránidézetből azt a hasznot tudjuk kivenni, hogy a vallásnál való maradásnak az okai közé tartozik az igazakkal való barátkozás, azokkal, akik a vallásuk mellet tartottak, még akkor is, ha kisebbségek, és gyengébbek, úgy ahogy a barlang lakói tették. Mindegyikük elkerülte a társító szüleit, és társító hozzátartozóit, akik erősebbek, és többen voltak náluk, és barátságot kötöttek a hívőkkel, akik kevesebben, és gyengébbek voltak. Az igaz emberekkel való barátkozás segítséget nyújt ahhoz, hogy az emberek a vallásuk mellett maradjanak, és jó dolgokat szerezzenek a vallásban. Az igaz emberek egyike azt mondta: "Aki megszereti a jóság népét, az megszerzi az ő áldásukat. Egy kutya, aki megszerette az igazakat, azt Allah megemlítette a Koránban"
Azt a hasznot is tudjuk kivenni ebből a magyarázatból, hogy a kedv, és a tudatlan emberek követésében, –akik ügyet sem vetnek Allah említésére- nagy ok van arra, hogy vallásilag kísértésbe essenek, és fokozatosan eltávolodjanak a vallásuktól. Ha a barlang lakóinak a legényei engedelmeskedtek volna a népük közül azoknak, akik ügyet sem vetnek a vallásra, és követték volna a kedvüket, –az élet cicomáját kívánván-, akkor nem menekültek volna meg, és Allah nem említette volna meg őket a Koránban.
A mostani muszlimoknak, akik tele vannak kísértésekkel, nagy szükségük van ennek a történetnek a tanultságára. Így maradjon a muszlim ember a vallásánál, még akkor is, ha kevesen vannak, azok, akik a vallásuknál vannak, és mindent áldozzon érte, hiszen ennek a szenvedésnek az ára hét égnyi, és földnyi szélességű Mennyország. És akármennyire erősek, vagy tudósok, akkor se ámítsa őt a hamisság, és annak a követői. Ők a civilizációjukkal együtt a vesztesség felé haladnak, ha még mindig nem hisznek az egyedüli Allahban, akinek nincs társa.
A pénz megpróbáltatása a nagy megpróbáltatások közé tartozik, amellyel próbára lettek téve az elődeink, és a mostaniak. Viszont ebben a században több kísértés van amiatt, hogy a mai civilizációban, a nemzetközi tőkés rendszer –az egész világon- uralkodik a piacra, és a munkára, hiszen ez a rendszer átváltoztatta a követői gondolkodásában az eszközt, amely segítségével az emberek mindenben hasznot húznak, arra a célra, hogy érvénytelenítsenek minden elvet, értéket, és erkölcsöt. Ennek a megpróbáltatásnak a megoldása "a két kert tulajdona" történetében rejlik, mivel a magasztos Allah nagy kegyben részesítette őket. A magasztos Allah példabeszédet mondott ebben az koránidézetben: "És mondj nekik példabeszédet két férfiről. Az egyiküknek két kertet adtunk szőlőtőkékkel. Pálmafákkal vettük körül azokat és gabonát tettünk közéjük. Mindkét kert meghozta a gyümölcsét és nem rövidítette meg azt semmiben. És folyót fakasztottunk közöttük." (Korán 18:32,33). Viszont ez a dolog kísértésbe vitte a gazdáját, és elfelejtette, hogy az Óra közeledik, és felemelte az orrát a vagyona miatt, hiszen azt mondta Allah a Koránban: "És megvolt neki a gyümölcse. És beszélgetés közben azt mondta a szomszédjának: 'Vagyonosabb vagyok nálad, és több az én házam népe.' És ekképpen önmaga ellen kegyetlenkedve lépett be a kertjébe. 'Nem hiszem' - mondta -, 'hogy az valaha is elpusztulna. És azt sem hiszem, hogy a Végső Óra eljön. Ám ha majdan az Uram elé vitetem vissza, az én visszaérkezésem helyét bizony még jobbnak találom, mint ezt.'" (Korán 18:34,35). A gyümölcse kísértésbe vitte őt, és annak eredményeképpen, hogy felfuvalkodott, a magasztos Allah véget vetett a kertje szépségének, és elpusztult kertté tette. Azt mondja a magasztos Allah a Koránban: "És a gyümölcseit pusztulás vette körül. És reggelre kelve megbánásában és bánatában kifordította a tenyerét amiatt, amit ráköltött, mert a kert romokban hevert, és azt mondta: 'Bárcsak ne társítottam volna senkit az én Uram mellé!'" És nem volt csapata, amely segíthette volna őt Allahon kívül, és nem akadt segítség a számára." (Korán 18:42). Miután elolvassuk ezt a csodás történetet, azt látjuk, hogy Allah hatalmas példázatot mondott az evilágról, hogy mi valójában az élet. Bebizonyította nekünk, hogy megsemmisülésre van ítélve, és figyelmeztetett minket, hogy ne ámítson a cicomájával. Azt mondja magasztos Allah a Koránban: "És mondd el nekik az evilági élet példázatát! Hasonlatos az a vízhez, amelyet lebocsátottunk az égből, és egybevegyültek vele a föld növényei. Ám egyszer reggelre kelve mindez száraz kóró lesz, amit szerteszórnak a szelek. Allah mindenekfölött hatalmas. A vagyon, és a fiúgyermekek az evilági élet ékességei. Ám amik maradandóak, a jócselekedetek, azoknak nagyobb a jutalma a te Uradnál, és jobbak a reményeik." (Korán 18:45). Aztán a magasztos Allah megemlítette a túlvilágot, és az elszámolást, és azt a könyvet, melyben minden apróság, és minden nagydolog bele van írva.
Tehát, akit a pénz kísértésbe vitt, és emiatt megszüntette a kötelező istenszolgálatok beteljesítését, és áthágta a határokat azért, hogy összeszedje és elköltse, és fennhéjázott vele az emberek felett, az vegyen tanultságot a két "kert tulajdonosa" történetéből, és mélyedjen el a példázatban, amit Allah mondott az életről. És cselekedjen azok szerint a koránidézetek szerint, amelyek közlik velünk az elszámolás nehézségét, és a könyvet, amely tartalmazza a kicsit és a nagyot. Ha így cselekszik, akkor óvakodik a pénz kísértésétől.
Ennek a kornak a megpróbáltatásai közé tartozik az, hogy Allah megadott az emberiségnek több fajta tudományt, amely az istentagadásra, Allah jeleinek a hazudtatására vezette az embert, és arra, hogy hitetlenkedjen Allahnak a Neveiben, és a Tulajdonságaiban. Tehát akiket ámított ez az egész, azok azt koholták, hogy az ember körül forog a világ, az ember már uralkodik a természeten, nem létezik semmi más, mint az anyag, és hatalmas istentagadásba estek megtagadva a rejtett dolgok tudását, és a túlvilágot. Sőt ennek a kornak néhány istentagadója azt koholta, hogy az ember már uralkodik a halálon is, és fel fogja fedezni a halhatatlanság gyógyszerét.
Tehát a modern kor tudománya hatalmas kísértésbe ejtette őket, és emiatt az életnek a rabszolgái lettek, és figyelmen kívül hagyták a halált, és így elfelejtették a túlvilágot.
Az Iszlám törvény tudásában is sok embernek hatalmas megpróbáltatása van. Tehát van, akit a vallási tudomány kísértésbe visz: sokat tud, de nem veszi hasznát a tudásának, nem gyarapítja a hitét, nem vezeti oda, ahova a magasztos Allah szeretné, hogy vezesse. Ez akkor történik meg, amikor a tudósnak tetszik a tudása, emiatt többieknél magasabbra emeli magát, kezdi ködösíteni Allah szavait azért, hogy azok kedvezzenek az ő kívánságainak, és törekvéseinek, segít a hamisnak az igazság ellen, és marad az ő véleményén még akkor is, ha az ellenkezik az írással.
Ennek az esetnek vagy a megpróbáltatásnak a megoldását megtaláljuk Mózes történetében az al-Khidirral –Béke legyen velük-. Tehát Allah Küldötte Mózes –Allah dicsérte, és üdvözölte-, aki személyesen beszélt a magasztos Allahhal, miközben ő a szilárd próféták közé tartozik, Allah sok prófétánál jobbnak tartotta őt, természetfeletti csodákkal megerősítette őt, ő általa továbbította az embereknek az Ő jeleit, és győzött a varázslók, és az ő tudásuk ellen. Mindennek ellenére, nem fennhéjázott azzal a tudással, amit a magasztos Allah adott neki, sőt meg is alázkodott Allah előtt, és elment tudást szerezni az (الخِدِر) al-Khidirnél –béke legyen vele-, és az engedelmes tanuló mondókáját mondta: "Ha Allah úgy akarja, állhatatosnak fogsz találni, és parancsolj bármit is, nem fogok ellenszegülni." (Korán 18:69). Mózes mondja ezt az (الخِدِر) al-Khidirnak, miközben Mózes jobb nála, és neki több tudása van Allahról, és Mózes Próféta volt, miközben al-Khidir csak igaz ember volt. Viszont az al-Khidir olyan tudással rendelkezett, amit Mózes nem tudott. Így Mózes –Allah dicsérte és üdvözölte- tanult tőle. És amikor al-Khidir megtanította Mózesnek, amit Allah megtanított neki, az nem tette Mózest beképzelté, hanem Allahnak tulajdonította az ő tudását beismerve az Ő kegyét iránta, és megköszönte neki: "A te Urad irgalmából. Nem a magam akaratából tettem ezt". (Korán 18:82)
Akik a vallási tudomány kísértése alá estek, azoknak nagy szükségük van arra, hogy beismerjék Allah kegyét irántuk, tulajdonítsák a saját tudásukat Neki, alávessék magukat Neki, említhessék Őt, köszönjék neki a sok kegyet, és jól szolgálják Őt, hiszen Allah az, aki megtanította nekik azt, amit hamarabb nem tudtak. Viszont a modern civilizáció követői elfordultak ettől, hiszen ők nem Allahnak tulajdonítják a kegyet, hanem saját maguknak. Annak a kegyét a különböző tudományaiknak, és ismereteiknek nem Allahnak, hanem a modern civilizációnak tulajdonították, és neki köszönték, hiszen miatta a tulajdonukban, és a hatalmuk alá került az erő, és a hatalom. Sőt saját maguknak, és saját gyakorlatuknak tulajdonították az egésznek a kegyét, és nem rendelték alá a tudásukat, és az erejüket a magasztos Allah szolgálatára, a sok igazságtalanság eltávolítására, és az igazság beteljesítésére, hanem inkább alárendelték az Allah elleni háborúra, a romlás terjesztésére, az emberekkel szembeni kegyetlenségre és kényszerítésre, a vallásuk ferdítésére, a dogmájuk és az erkölcsük elrontására, és az országuk vagyonának az elrablására. Tehát a tudásuk és a civilizációjuk a földön való romlás és rombolás szétterjesztésével, és az emberek fölött való fennhéjázással szaporította őket. Így Allah a szokásos folyamatát végrehajtotta rajtuk, ahogy végrehajtotta az elődeikön, és már kezd látszani vereségüknek, és megaláztatásuknak az eredménye. A magasztos Allah ott fogta őket, ahol nem is számítottak rá. Így a jóllétük, amelyet a tudományuk, és a civilizációjuk eredményezett, okozta a lebukásukat, és a gyengeségüket, és azt, hogy nem tudtak szembeállni az ellenségükkel szemben. Így a világ szeme láttára vereséget szenvedtek, és eltávozott a tőlük való félelem, ami az ember szívében rejlett. A tudományaik, és az ismereteik nem segítettek rajtuk.
Ez Allahnak a megszokott eljárása az ilyen néppel, hiszen azt mondja a magasztos Allah a Koránban: "És megesküdtek Allahnak a legünnepélyesebb esküvéseikkel, hogy ha intő jönne hozzájuk, minden népnél készségesebben járnának az igaz úton. Miután azonban intő jött hozzájuk, az csak az ő nemtetszésüket növelte, pöffeszkedvén a földön és gonosz cseleket szőve. Ám a gonosz cselszövése azokat keríti be, akik kieszelik azt. Vajon mi másra várhatnak ők, mint a hajdanvolt nemzedékekkel szemben alkalmazott példás eljárásra? Allah szokásos eljárásának nem fogod föllelni a megváltoztatását." (Korán 35:42,43).
Kedves testvéreim, a hatalmasabb megpróbáltatások közé tartozik a szilárd uralkodás, és a hatalmas csapás, amely előtt elgyengül az emberi faj és, amely csak csapáshoz, kegyetlenséghez, és igazságtalansághoz vezet. És ennek a megpróbáltatásnak a megoldása ennek a fejezetnek a negyedik részében rejlik. Ez a története a zul-Karnainnak, akinek uralkodása alatt volt a föld kelete és nyugata, és akinek rendelkezésére voltak az országok, és a királyságok, és Allah hatalmas tudással részesítette őt. Ennek ellenére nem hatalmaskodott a hatalmával, és nem fennhéjázott az erejével az emberek fölött, hanem Allah szolgálatára rendelte az erejét, és a hatalmát az igazság igazzá tételére, a hamisság elnyomására, a kegyetlenség eltávolítására, és a szenvedő segítésére.
Zul-Karnainnak a népe erős hitűnek, igazságosnak, és igaz embernek ismerte őt, ami miatt elfogadták őt királyuknak, és királlyá avatták őt. Allah törvénye szerint ítélkezett közöttük. Azt mondja a magasztos Allah a Koránban: "Hatalmat adtunk neki a földön és mindenhová utat nyitottunk előtte. És követte az egyik utat, amíg végül elérkezett a napnyugtára. Azt tapasztalta, hogy az állandóan csak lenyugszik. Ott egy népre talált. 'Kétszarvú!' - mondtuk-, 'vagy büntetned kell, vagy pedig jóságot kell tanúsítanod irántuk!' –'Ha valaki kegyetlenkedik' –mondta ő-, 'akkor megbüntetjük őt. Aztán az ő Ura elé vitetik majd, és Ő rettenetes büntetéssel fogja sújtani.'" (Korán 18:84,88).
Tehát a magasztos Allah a Koránban meséli nekünk ezt a történetet. Idézem: "- mondták: 'Góg és Magóg romlást terjesztenek a földön. Juttathatunk-e neked valami járandóságot annak fejében, hogy egy gátat emelsz közénk?" Ő azt mondta: "a hatalom, amelyet az én Uram adott nekem, jobb annál, amit ti adhattok. Segítsetek hát erősen engem, hogy egy vízszintes gátat építsek közétek, és közéjük." (Korán 18/94). Zul-Karnain Allah szolgálatára rendelte hatalmát az igazság igazzá tevéséhez, a hamisság elnyomásához, a kegyetlenség eltávolításához, és a szenvedő segítéséhez. És ezekkel a jó tulajdonságokkal cselekedett a török néppel, akik panaszkodtak neki Góg és Magógról, hogy romlást terjesztenek az országukban, és hogy jó lenne építeni egy gátat, ami elszigeteli őket tőlük, cserében kifizetik neki az árát, és a költséget. Itt Allah kegye rájuk szállt, és zul-Karnain eldöntötte, hogy megmenti őket, és felmenti őket Gógnak és Magógnak a kegyetlenségük alól, viszont nem függőleges gátat épít nekik, hanem vízszintes azért, hogy Góg és Magóg ne tudjanak kimenni a föld alól fel a földre. Tehát építi nekik ezt a vízszintes gátat, beismerve az erőt, és a vagyont, amiben a magasztos Allah részesítette őt. Tehát az ő tudását, erejét, és vagyonát nem magának tulajdonította, hanem a magasztos Allahnak. Nem verte a mellét fennhéjázva mondván: "az én tudásom által, az én erőmmel, és az én pénzemmel fogom építeni a gátat, hanem alázatosan Allahnak tulajdonította az egészet. Az előbb idézett koránidézet szerint zul-Karnain nem fogadta a pénzt a gát építéséhez, hanem saját költségéből építette mondván a népnek: "amit Allah adott nekem a vagyonból, az erőből, és a hatalomból elég nekem, és nem kérek tőletek semmit cserében a gát felépítésére." A gát építésének a befejezése után sem büszkélkedett, és akkor sem verte a mellét, és nem közölte mindenkivel, és nem hánytorgatta fel nekik, nem reklámozta magát, nem kiáltotta ki mindenhol, hogy övé az erő, övé a kegy, övé a hatalom, és övé a vagyon, hanem alázatosan Allahnak tulajdonította az egészet, hiszen Allah az, aki hatalmas kegyben részesítette őt, és megadta neki az erőt. Tehát beismerte Allah kegyét hozzá, hogy Allah határozott időre –amit csak Ő tud-, akkor fogja lerombolni ezt a gátat, amikor akarja: "Irgalom ez az én Uramtól" - mondta ő. "Mikor azonban beteljesedik az én Uram ígérete, porrá fogja változtatni azt. Ez Allah ígérete, igazságként." (Korán 18:98).
Az al-Kahf fejezet négy történetet foglal magában, amely okulást, és tanultságot tartalmaz. A társítás megpróbáltatását megtaláljuk a barlang lakóinak a történetében, a pénz megpróbáltatását megtaláljuk a két kert tulajdonának történetében, a tudás és az ismeretek megpróbáltatását megtaláljuk Mózesnek a történetében az al-Khidirral –Allahnak kedveztek-, és a hatalom megpróbáltatását megtaláljuk zil-Karnainnak a történetében. És ha megnézzük a legnagyobb megpróbáltatást, amire Allah Küldötte –Allah dicsérte és üdvözölte- figyelmeztetett, az Antikrisztus megpróbáltatását, azt látjuk, hogy mind a négy megpróbáltatást az Antikrisztus megpróbáltatása magában foglalja: A társítás megpróbáltatásában az Antikrisztus kísértésbe viszi az embereket a vallásukban, és hívja őket a társításhoz, és kényszeríti őket erre. A magasztos Allah sok erőt adott neki, azért, hogy megpróbáltatás alá, és kísértésbe tudja vinni az embereket. A pénz megpróbáltatásában az Antikrisztus átmegy egy tönkre tett helyen, és követik a kincsei, megparancsolja az égnek, hogy essen, akkor esik, és megparancsolja a földnek, hogy virágozzon, akkor kivirágzik. A tudás megpróbáltatásában az Antikrisztus mesél az embernek az apjáról, és az anyáról. A kardjával kettévágja az embert, aztán átmegy a két kettévágott részek közé. Ezután magához hívja a kettévágott embert, az ember eljön hozzá. Kettéfűrészeli az embert a fűrészével a feje tetejétől a fenekéig, aztán Allah parancsával visszaépíti azt, ahogy volt. A hatalom megpróbáltatásában az Antikrisztus romlást, és rombolást okoz a földön, és nem lesz olyan település, ahová nem fog menni, és ahol nem fog uralkodni, kivéve Mekkába, és Medinába, oda nem tud menni. Az emberek elmenekülnek a hegyekre, félve az ő hatalmától, és csapásától.
Íme annak, akinek az al-Kahf fejezete az ő hobbija, hiszen aki elmondja, cselekszik az utasításai szerint, ismeri a történeteit, megjegyzi az első és az utolsó tíz bekezdését, az meg van védve az Antikrisztus megpróbáltatása ellen. Tehát nem ámítja őt a hazugsága és a csapdája, nem veszi be a csapdáit, és a jeleit, amelyeket Allah a szolgálatára rendelt, hiszen az Antikrisztus megpróbáltatása csak neveli benne, és hozzá teszi a hitéhez az Allahban való nagy hitét.
Tehát, kedves testvéreim, ismerjétek ennek a fejezetnek az értékét, cselekedjetek az utasításai szerint, vegyétek a történetének a hasznát, hiszen ti minden pénteken olvassátok, és tanuljátok fejből az egész fejezetet! Viszont, ha nem sikerül, akkor elég megjegyezni azokat az fejezeteket, amelyek megvédenek az Antikrisztus megpróbáltatásától, és amelyeket a téma elején említettem. Az Antikrisztus egy veszély, ami most hiányzik, akire várunk. És dicsérjétek, és üdvözítsétek Allah Küldöttét, ahogy a magasztos Allah megparancsolta nektek.
Nidal Abiadhttps://eihit.com