Árvíz és földrengés sújtotta a földnek egy részét. A biztonságot félelemmé, az életet halállá, az épültséget romokká változtatta. A modern ragyogó várost elpusztult várossá tette. Mindez egy pillanat alatt történt. Menekültek ezrei elhagyták otthonukat. Fájdalom és félelem uralkodott közöttük, mintha az ítélet napja sújtotta volna őket. Itt van egy anya, aki elvesztette a gyermekét, máshol egy gyermek, aki hívja az eltűnt anyját. Szörnyű dolgok történtek, amelyről az emberi szavak nem képesek megmagyarázni az igazi helyzetet, amely körül vette őket.
A víz az életnek az eredete, és minden teremtménynek az eredete ezen a földön. Azt mondta a magasztos Allah (21/30): „minden élő dolgot mi hoztunk létre a vízből„ Tehát nincs élet ezen a földön víz nélkül.
Amikor jön az eső, akkor az emberek örvendezni szoktak. Azt mondta a magasztos Allah (46/24): „Amikor látták, hogy az, egy látóhatáron felbukkanó felhő, ami a völgyeik felé közeledik, azt mondták: "Olyan felhő ez, amely esőt hoz nekünk." Nem! Ez az, amit olyan sietősen kívántatok: "Olyan szél ez, amelyben fájdalmas büntetés van" Amikor az emberek látták, hogy jön a felhő, azt kérdezték, hogy jó eső fog esni, avagy azért jön, hogy elpusztítson bennünket? Allah válasza az volt, hogy ez olyan szél, amelyben fájdalmas büntetés van. Mindent elpusztít az Ura parancsára. Korán (46/25): „Ura parancsára mindent elpusztít." És reggel csak a lakhelyeiket lehetett látni." Közismert a meteorológusoknál, hogy a föld 70%-a víz (Minden fajtából. Óceánok, tengerek, tavak, folyók, patakok). Közismert az orvosoknál, és a természettudósoknál, hogy az emberi test tartalmaz 70% vizet (szintén minden fajtából). Allah szokásos eljárása a világon, hogy a vizet az élet, és megmaradás egyik tényezőjévé tette. Ugyanúgy a víz hiánya okozza a megsemmisülést, és az elpusztulást. A túl sok víz és a szükségletnél több víz szintén megsemmisülést és pusztulást okoz. A víz Allahnak egyik katonája, amit elküld azokhoz, akik ellenszegülnek a parancsának.
Tehát a víz általi pusztítás, Allahtól való fenyegetés, amiben intés van az embereknek, amikor nem tartják be a parancsait, engedetlenkednek, és ellenszegülnek a parancsának, akkor Allah dühe rájuk száll, és több módszerrel leküldi rájuk a katonáit. Kifosztja őket a víztől, és elhozza a száradást, vagy elküldi hozzájuk az árvizet. Mindkét esetben elpusztul minden, ahol megtörtént az árvíz, vagy a száradás.
A levegő is az életnek egyik tényezője, de néha a megsemmisülésnek az egyik tényezője. Amikor a magasztos Allah azok ellen irányítja, akik ellen akarja, vihar és forgószél formájában. Ez is mindent elpusztít, ahogy a magasztos Allah szólt a Koránban (46/24): „Olyan szél ez, amelyben fájdalmas büntetés van"
Napjainkban sokasodtak az árvizek, a földrengések, a forgószelek, a tornádók, és egyéb természeti katasztrófák. Mindenhol erről beszélnek, mintha ez a téma jellemezné ezt a kort. Sokan beszéltek róla, sokan magyarázták ezt a jelenséget, és sokan az emberek közül megkérdezték, hogy mi okozza ezeket az árvizeket, és a természeti csapásokat? Mi sokasodott ebben az időben? Allah dühe miatt van-e ez, vagy természeti okok miatt? Ha ez Allah csapása azok ellen, akik ellenszegülnek Vele, és akik hazudtolják Őt, és akik messze vannak az Ő parancsától, akkor miért esik Allah dühe a hívőkre, és a szegényekre is? Mi köze van a földrengésnek, és az árvíznek a bűnökhöz? Mit kell tennünk, amikor történnek ezek a katasztrófák? Mi a tanulság a természeti csapásokból, amelyek történnek körülöttünk?
E tanulmány célja válaszolni ezekre a kérdésekre, amelyben sokan kétségben vannak, és amelyről sok tanulmányt folytatott sok tudós. Vannak közöttük, akik igazat mondtak, és vannak, akik tévedtek. Akik tévedtek azok a természettudósok és a meteorológusok, az istentagadók és az anyag hívei.

Napjainkban a világ egy veszélyes és kritikus helyzet elé áll. Azért veszélyes, mert az emberek hatalmas hitetlenséghez értek (Fennhéjázás, felfuvalkodás és istentagadás).
Aki kutat ebben a témában, keresi ennek az okát és a kimenetet ebből a helyzetből. Miért jutottunk idáig? Mi a sorsa a hitetlen népnek, és rá nehezebb-e Allahnak sújtani, mint az előző népekre, akiket elpusztított, és mikor fogja elérni azt, amit elértek az előző népek?
Meg fogjuk magyarázni, hogy sújtott a magasztos Allah az előző népekre, és a fájdalmas kínzást, amit elküldött hozzájuk. Korán (7/34): „Minden népnek megszabott határideje van. Ha a határidő eljő, nem késleltethetik azt egy órával sem és nem is siettethetik."
Allah mindig haladékot ad a népnek, mert Könyörületes és Irgalmas, de amikor betelik a pohár, akkor folyamodik a csapáshoz. Ezzel figyelmezteti a népet, hogy térjenek vissza Hozzá. Sajnos van olyan nép, aki nem érti az intést, és mindenkire keni a katasztrófát, amit a magasztos Allah sújtott. Jaj annak a népnek, aki nem érti a csapást, nem érti a figyelmeztetést.
Az intés a régi Allah szokásos eljárásaitól, az elmúlt népekben, és a tanulságot, amelyet venni kell belőle, és az óvakodás ellene.
A Korán azért meséli nekünk az elmúlt népek történeteit, hogy elolvassuk, és óvakodjunk attól a sújtástól és a hatalmas kínzástól, amiben volt részük, és azért, hogy lássuk, hogy mi vár azokra a népekre, akik ugyanolyan bűnöket követtek, mint az elsújtott népek. Korán: (17/17): „És hány nemzedéket pusztítottunk el Noé után! A te Urad eléggé hozzáértő és átlátja az ő szolgáinak a vétkeit."
Al-Kurtubi magyarázata szerint [391/6]: „A magasztos Allah azért sújtott az előző népekre, mert hazugnak tartották, amit hoztak próféták, akiket Allah küldött, és hogy a népek okuljanak az előző népek történetéből"
Tabari magyarázata [57/15]: „Ti emberek! Hány nemzedéket pusztítottunk el előttetek Noé után, a mostani nemzedékig több nemzedéket, akik hitetlenkedtek Allah jeleiben és megtagadták azokat, és hazudtatták a prófétáit, úgy ahogy ti csináljátok. Allah nem fog kivételt tenni veletek, és nem fog titeket megkímélni attól a kínzástól, amiben az elődeitek részt vettek"
Korán: (30/41): „Romlás ütötte föl a fejét a szárazföldön és a tengeren azért, amit az emberek keze elkövetett, hogy Allah valamilyen kóstolót adjon nekik abból, amit cselekedtek. Talán megtérnek!"

Ez az Ája azt jelenti, hogy az okozza Allah csapását, amit elkövetnek az emberek, és a csapás azért van, hogy az emberek megtérjenek.

Korán (8/53,54): „Ez azért történik, mivel Allah soha nem változtatja meg a kegyét, amelyet valamely nép iránt tanúsított, ameddig ők meg nem változtatják azt, ami az ő lelkükben van. Allah Halló és Tudó. Úgy járnak majd, mint Fáraó népe és azok, akik előttük éltek: meghazudtolták Uruk jeleit és akkor elpusztítottuk őket bűneikért. És vízbe fullasztottuk Fáraó népét. Kegyetlenek voltak mindannyian."
Ez azt jelenti, hogy ha Allah kegye rajta van valamelyik népen, akkor mindaddig nem vonja le a kegyét a népről, amíg a nép nem tér el Allah vallásától. Ez azt jelenti, hogy az eltérés Allah törvényétől ok arra, hogy a magasztos Allah sújtson a népre.
Példának hozta Fáraó népét, akik hazudtolták Uruk jeleit. Az volt a büntetésük, hogy vízbe fullasztotta őket. Allah elküldi a vizet, egyik katonáját, ahhoz a néphez, akire csapást akar mérni.
Al-Sawakani magyrázata szerint [Fath Al Kadir 318/2]: „Allah soha nem változtatja meg a kegyét amelyet valamely nép iránt tanúsított, ameddig ők meg nem változtatják azt, ami az ő lelkükben van"
Korán (30/42): „Mondd: "Járjátok be a földet, és figyeljétek meg, hogy milyen végre jutottak azok, akik korábban éltek. A legtöbben társítók voltak."
Ebből az Ájából az a tanulság, hogy a társítás az egyik oka annak, hogy Allah sújtson a népre.
Azt mondja a magasztos Allah, hogy ne elégedjetek meg azzal a hírrel, amit hallotok, (például a médiában), hanem járjátok be a Földet és kérdezzétek meg a többi népet is, és nézzétek meg, hogy hova jutottak azok, akik korábban éltek a társítók közül.
Azt mondta Ibn Taymiyyah, hogy Allah Ezért meséli nekünk ezt a kegyes Koránban, hogy okuljunk a történetekből, amelyekkel Allah sújtott az előző népekre. Hasonlítsuk a mi helyzetünket az övéjükkel, és hasonlítsuk össze azoknak a népeknek a történetét egymással, és lássuk, hogy hova jutottak azok, akik ellenszegültek Allah parancsának, és azok, akik hazudtatták a Prófétákat. [Al-Ukud al Dariyah]

Korán (3/188): „Ne gondold azt, hogy azok, akik örvendeznek annak, amit elvégeztek, és akik azt szeretnék, hogy azért dicsérjék őket, amit nem tettek meg, bizony ne gondold azt, hogy megmenekedhetnek a büntetéstől! Fájdalmas büntetés lesz az osztályrészük."
Azt mondta At-Tabari, hogy nehogy azt hidd, hogy meg fogják úszni Allah csapását, amit készített nekik, mint például szétszakítja alattuk a földet, átváltoztatja a teremtésüket, félelmet, és a reszketést dob beléjük, és sok gyilkost tesz közéjük. Mind ez nem más, mint isteni csapás."
A kegyes Ája megemlítette a katasztrófákat, és a pusztításokat. Ezek büntetések, amelyek elérik a népeket a bűnük és a vétkük miatt. Tehát Allah igazságos ítélkező, aki nem kegyetlenkedik senkivel. Korán (42/30): „Ha valami csapás sújt titeket, azért sújt, amit a kezetek elkövetett - noha sok mindent elnéz Ő."

Írta Nidal Mohamed Amin Abiad