Az Umrah meneteAz Ima kötelezettségeAz elszámolásunk a lelkünkkelA paráznaság szigorú tilalma az IszlámbanMi a hátránya és mivé változhat az, aki nap-mint nap gyakorolja a tilalmas paráznaságotA gekkó ártalma a környezetreA nagybűnök (Al-Kaba-ir)A végrendelet fontossága és kötelezettsége minden muszlimnakA szomszéd jogaiA szenvedő fohászaAllah figyelmeztetése és sújtása a népekreAl-Kahf szúra kegyeA Korán hatalmasságaLombik babaA mennyország gyönyörűségeA szülőkkel való bánásmódA pénteki nap jellemzőiAz óra jelei
United States - Cambridge - Massachusetts
"Óvakodj a szenvedőnek a fohászától, mert nincs közötte, és Allah között korlát". Közölte al-Bukhari, és Muszlim. Ez a kegyes fohász azt jelenti, hogy mielőtt Allah Küldötte –Allah dicsérte és üdvözölte- elküldte (مُعاذ) Muaz-ot Jemen népéhez azért, hogy hitet terjesszen ott, azelőtt ismertetett vele néhány tanácsot a hitterjesztésről azért, hogy tudatosan az Igazságra hívja őket, amelyet Allah Küldötte –Allah dicsérte és üdvözölte- hozott az Urától, ne az igazságtalanságra. A legfontosabb dolog, amire tanította őt az volt, hogy egyenlőséget építsen ott az emberek között, és figyelmeztette a szenvedőnek a fohászára, mert az ő fohásza nem utasíttatik vissza, ahogy szerepel a prófétai beszédnek az idézetében: "Nincs közte, és Allah között korlát." Tehát az út előtte nyitott, és semmi nem korlátozhatja. Ez a kegyes prófétai beszéd egy lényeges ügyre mutat, ami nagy nyomot hagy maga után a hitterjesztés során, mint az igazság, és az emberek közötti egyenlőség beteljesítése, és figyelmeztetett minket a kegyetlenségre, amely ebben a prófétai beszédben nyilvánul meg. Idézem: "Óvakodj a szenvedő fohászától." Mellőzd a szenvedő fohászát, és óvd meg magad azzal, hogy beteljesíted az igazságot, és tartsd messze magadat a kegyetlenségtől. Ez a prófétai beszédnek a másik részében nyilvánul meg. Idézem: "hiszen nincs közötte, és Allah között korlát." Ez azt jelenti, hogy semmi ok sincs, ami korlátozhatja a szenvedő fohászát, hogy a magasztos Allah ne hallgassa meg. Akkor is meghallgattatik a fohásza, ha a szenvedőnek az evése, az ivása, és az öltözéke tilosból van. Ahogy mondta Allah Küldötte –Allah dicsérte és üdvözölte-: "Három fohász kétség nélkül meghallgattatik, az első a szenvedő fohásza." Közölte (ابن ماجه) Ibn Madzsah. A szenvedő fohásza, akkor is meghallgattatik, ha az Illető nem muszlim. Tehát, a másvallású szenvedőnek a fohásza felhág a magasztos Allahhoz, és Allah beteljesíti neki a kérését, ahogy (انس بن مالك) Anasz bin Malik –Allahnak kedvezett- hallotta a Prófétától, hogy: "A szenvedő fohásza előtt nincs korlát, akkor sem, ha az illető nem muszlim." Közölte (الإمام أحمد) Ahmed bin Hanbal Imám.
Ez a prófétai beszéd arra mutat, hogy a magasztos Allah szavatolja, hogy győzelmet biztosít a szenvedőnek, ha fohásszal fordul hozzá, ahogy szerepel a prófétai beszédben: "Óvakodjatok a szenvedőnek a fohászától, hiszen az ő fohásza a felhőkön jár, hiszen azt mondja a magasztos Allah a szenvedőnek: 'Esküszöm a magasságomra, és a méltóságomra, hogy győzelmet biztosítok neked, még ha később is!'" Közölte (الطبراني) at-Tabarani. A történelem tele van uralkodók történeteivel, akik kegyetlenkedtek az emberekkel, és nem tette tönkre a hatalmukat más, minthogy a szenvedők fohásszal fordultak Allahhoz.
Fáraóék, akik féktelenül hatalmaskodtak, és megkóstoltattak Izrael fiaival mindenféle szenvedést: megölték a gyermekeiket, és életbe hagyták
asszonyaikat. Ennek következtében Mózes –Allah dicsérte és üdvözölte- a népének a lelkére kötötte: "Kérjetek Allahtól segítséget, és legyetek állhatatosak!" (Korán 7:128). Tehát ez a kegyes koránidézet mutatja a fohásznak a fontosságát. Mózes –Allah dicsérte és üdvözölte- bizonyos volt abban, hogy ha Allahhoz fordulnak segítségért, akkor Allah meghallgatja a fohászukat, és győzelemre viszi őket. Tehát arra parancsolta őket, hogy forduljanak Allahhoz –magasztaltassék Allah, és áldott legyen-. Mózes is –Allah dicsérte és üdvözölte- fordult az Urához azért is, hogy példát mutasson a népének, hogy Allahhoz kell fordulni fohásszal. Kinyitotta a két kezét az ég fele, és alázatosan fohászkodott a magasztos Allahhoz Fáraó, és a cinkosai ellen. Azt mondta Allah a Koránban: "Mózes azt mondta: 'Urunk! Fáraónak, és előkelőinek pompát, és gazdagságot adtál az evilági életben, hogy tévelygésbe vigyenek másokat - ó Urunk - a Te utadtól. Urunk! Tedd semmivé az ő gazdagságukat, és keményítsd meg a szívüket, hogy ne higgyenek mindaddig, amíg a fájdalmas büntetést meg nem látják!'" (Korán 10:88). Allah meghallgatta a fohászát, és Fáraónak az volt a büntetése, hogy Allah megfullasztotta őt, és katonáit a vízbe, és nem használt neki sem a királysága, sem a hatalma. Ez az ő büntetésük a földön, és a túlvilágon pedig csak a pokol tüze jár nekik. Azt mondja a magasztos Allah a Koránban: "a tűz, amelyhez elővezettetnek reggel, és este. És azon a napon, amikor beáll az Óra, ilyen szó hallatszik: 'Részeltessétek a legsúlyosabb büntetésben Fáraó népét!'" Mindez azért van, mert a szenvedők, igazságos fohásszal fordultak a magasztos Allahhoz.
Mit jelent az, hogy valaki fohászkodik Allahhoz? Ugye, ha teszel feljelentést a rendőrségnél, akkor ezután indul egy –földi- folyamat vádlott ellen. Ugyanúgy a fohászoddal, te feljelentést teszel Allahnál, és emiatt –égi- igazságos folyamat indul a vádlott ellen. Tehát a fohász egy fizikai tett, amely után következik egy fizikai –isteni- eljárás, amely végrehajtással végződik. Az eredmény vagy azonnal csattan, vagy később, a lényeg, előbb vagy utóbb a bűnös megkapja a büntetését. Tehát, a fohász nem egy bizonytalan szó, amit kiejtünk a nyelvünkön egy olyan Úrnak, aki messze van tőlünk, és nem törődik velünk, hanem valóságos fizikai eljárás, amelyet a magasztos Allah –aki közel van hozzánk- fizikailag végrehajt.
Említek egy másik történetet erről: (مَدْيَن) Madian népe híres volt abban, hogy ha mértek, akkor csaltak a mérleggel, és ha becsülni kellett az embereknek a dolgait, akkor kevesebb mértékre becsülték, viszont maguknak teljes mértéket követeltek. A prófétájuk (شُعَيْب) Suaib –Allah dicsérte és üdvözölte- figyelmeztette őket erre az alávaló cselekedetre. Azt mondta nekik: "Adjatok igazságos mértéket, és ne tartozzatok azokhoz, akik megkárosítanak! És mérjetek pontos mérleggel! És ne rövidítsétek meg az embereket semmiféle dolgukban! És ne terjesszétek gonoszul a romlást a földön! És óvakodjatok attól, aki titeket, és a többi teremtményeket teremtette!" (Korán 40:46). Erre gúnyolódtak vele, és fenyegették őt. A prófétájuk pedig fohásszal fordult Allahhoz mondván: "Urunk! Döntsél köztünk és népünk között az Igazság szerint! Te vagy a legjobb eldöntő!" (Korán 7:89). Allah meghallgatta fohászát, aztán rásújtott a prófétának népére azzal úgy, hogy olyan forró időjárást küldött rájuk, hogy a szomjúságukat sem víz, sem árnyék nem csökkenthette le, aztán küldött rájuk hatalmas lobbanó tüzes felhőt, és aztán pusztító kiáltást az égből, és földrengést alulról, és sem az uralkodásuk, sem a vagyonuk nem segített nekik. Ezek a példák azt mutatják, hogy Allah meghallgatja a szenvedő fohászát, és fontosnak, értékesnek, és sürgősnek tartja. A kegyetlenség miatt a magasztos Allah akár az egész településre sújthat, ha annak lakói kegyetlenek.
A kegyetlenség, és annak a valósága: A kegyetlenség alávaló tulajdonság, és a rossz erkölcs. Ezért a magasztos Allah megtiltotta Magától. Azt mondta a magasztos Allah a Koránban: "Allah semmiben nem kegyetlenkedik az emberekkel. Az emberek kegyetlenkednek saját magukkal szemben." (Korán 10:44). Sőt meg is tiltotta magától, ahogy a szent prófétai beszédben szól: "Szolgáim, Én megtiltottam magamtól a kegyetlenséget, és tilossá tettem köztetek, tehát ne kegyetlenkedjetek!" Közölte Muszlim. A kegyetlenség a legnagyobb hitvány dolgok közé tartozik, amibe az emberiség belekeveredett, mert nem tartották be Allahnak a szavát, amelyet megemlítettem az előző koránidézetben: "ne kegyetlenkedjetek". A kegyetlenség szörnyű dolog, amely veszélyes személyekre, és a társadalomra egyaránt. Minden katasztrófának, amely népekkel történik, alapja a kegyetlenség. Allah felvilágosított minket arra a valóságra, hogy a települések pusztításának az egyik oka, a kegyetlenség, hiszen azt mondja a magasztos Allah a Koránban: "csakis, akkor pusztítottuk el a városokat, ha lakói kegyetlenkedtek." (Korán 28:59). Azt is mondta a magasztos Allah: "A te Urad képtelen lett volna csakúgy kegyetlenségből elpusztítani a városukat úgy, hogy azok lakói igaz módon cselekszenek" (Korán 11:117). Ezért a magasztos Allah védelmezi, azokat az embereket, akik szenvedtek a kegyetlenség miatt. A szenvedőnek egy fohászába kerül, hogy Allah rögtön indítson sikeres eljárást a kegyetlen ellen.
Allahnak a szokásos eljárásaihoz tartozik az, hogy –ahogy ibn Tajmijjah sejk magyarázta- megbuktatni a kegyetlen, és igazságtalan kormányt, akkor is, ha muszlimok irányítják azt, és győzelemre vinni az igazságos kormányt, akkor is, ha nem muszlimok irányítják azt. Tehát, az igazság az alapja a dolognak, és igazsággal léteznek az egek és a föld. Azt mondta a magasztos Allah: "Mi Igazsággal és megszabott határidővel teremtettük az egeket és a földet, és ami a kettő között van." (Korán 46:3).
Aki tanulmányozza a magasztos Allahnak, és az Ő Prófétájának az utasításait, az sok idézettel találkozik, amely megalázza a kegyetlenséget, és annak végrehajtóit, és figyelmezteti az embereket erre. A magasztos Allah megemlítette a kegyetlenséget a Koránban több mint kétszáznegyven helyen, és különböző módszerekkel figyelmeztet ennek a veszélyére. Allah a Koránban megtagadja magától a kegyetlenséget mondván: "A te Urad nem kegyetlen a szolgáival szemben." (Korán 41:46). És megparancsolja az igazságot az emberek között, legyenek azok muszlimok, avagy sem. Azt mondja a magasztos Allah a Koránban: "Ti hívők! Ha tanúskodtok, legyetek olyan tanúk, akik Allahhal szemben állhatatosak a méltányosságban! És ne indítson benneteket bizonyos emberek iránti gyűlöletetek arra, hogy ne legyetek igazságosak! Legyetek igazságosak! Ez közelebb áll az óvakodáshoz. És óvakodjatok Allahtól! Allah hozzáértője annak, amit cselekszetek." (Korán 5:8). A Koránban van, ahol Allah úgy említi a kegyetlenséget, hogy megalázza ennek a követőit, és fenyegeti őket az Ő büntetésével mondván: "És alázatosan lehorgadnak az arcok az Élő, a Gondoskodó előtt. És csalatkozik reményeiben az, akit kegyetlenség terhel!" (Korán 20:111). Van, ahol a Koránban a magasztos Allah úgy magyarázza, hogy ha valaki követ egy bűnt, ezzel kegyetlenséget követ önmagával szemben mondván: "Ők ketten pedig azt mondták: 'Önmagunk ellen kegyetlenkedtünk. –Ó Urunk- Ha nem bocsátasz meg nékünk, és nem leszel irgalmas hozzánk, bizony kárvallottak leszünk a kárvallottak között.'" (Korán 7:23):
A Szunna Népe és közössége szerint sok prófétai beszéd figyelmeztetett erre az alázatos tulajdonságra. Említek belőle egyet. (جابر بن عبد الله) Jabir bin Abdullahtól –Allahnak kedveztek- származó prófétai beszéd, hogy azt mondta Allah Küldötte –Allah dicsérte és üdvözölte-: "Óvakodjatok a kegyetlenségtől, mert a kegyetlenség gyakorlása az evilágon sötétségeket okoz az ítélet napján." Közölte Muszlim. Allah Küldötte –Allah dicsérte és üdvözölte- beépítette ezt a valóságot a kortársai szívében, és felvilágosította őket arra, hogy ez Allahnak a szokásos eljárásaihoz tartozik, amely változatlan, és megmásíthatatlan marad. Tehát megtiltotta a kegyetlenséget, és úgy említette meg az előző népeket, amelyek gyakorolták ezt, hogy először az evilágon megkapták a büntetésüket, aztán a túlvilágon is meg fogják kapni.
Tehát a kegyetlenségnek sok hátránya van különösen a személyekre, és általánosan a társadalomra. Nem egyenesedik az élet, csak az igazsággal. Ezért Allah Küldötte –Allah dicsérte és üdvözölte- arra ügyelt, hogy bele építse ezt az elvet –e téma elején említett- (مُعَاذ) Muaz szívébe, és a lelkére kötötte, hogy óvakodjon a szenvedő fohászától, ahogy szerepel a Próféta fohászában: "Ó Allah, Oltalmat kérek Tőled attól, hogy kegyetlenséget kövessek, vagy szenvedjek!" Kérem Allahot, hogy tartsa messze tőlünk a kegyetlenséget, és azokat, akik gyakorolják azt.
Írta: Nidal Abiadhttps://eihit.com