Ibin Abbas-tól származó prófétai beszéd, hogy a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette) elküldte Muaz-ot Jemenbe és a lelkére kötötte: „Óvakodj a kegyetlenségtől szenvedőnek a fohászától, mert nincs közötte és Allah között korlát". Közölte Bukhari és Muszlim.

Mit jelent ez a kegyes fohász:

Mielőtt a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette) elküldte Muaz-ot Jemen népéhez, hogy hitet terjesszen ott, ismertetett vele néhány tanácsot a hitterjesztéssel kapcsolatban azért, hogy hívja őket az Igazságra, amit hozott a Próféta, és ne a kegyetlenkedésre. A legfontosabb dolog, amire tanította az volt, hogy egyenlőséget építsen ott az emberek között, és figyelmeztette a kegyetlenségtől szenvedőnek a fohászára, mert az ő fohásza nem utasíttatik vissza, ahogy szerepel a Prófétai beszédnek az idézetében: „Nincs közte és Allah között korlát" Tehát az út előtte nyitott és nem korlátozhatja semmi.

A kegyetlenségtől szenvedőnek a fohásza:

Ez a kegyes Prófétai beszéd egy lényeges ügyre mutat, ami nagy nyomot hagy maga után a hitterjesztés során, mint az igazság és az emberek közötti egyenlőség beteljesítése és figyelmeztetett minket a kegyetlenség beteljesítésére, ami ebben a Prófétai beszédben nyilvánul meg: „Óvakodj a kegyetlenségtől szenvedő fohászától" Mellőzd a szenvedő fohászát és óvd meg magad azzal, hogy beteljesíted az igazságot és tartsd messze magadat a kegyetlenségtől. Ez, a Prófétai beszédnek a másik részében nyilvánul meg: „nincs közötte és Allah között korlát" Azt jelenti, hogy nincsen semmi ok, ami korlátozza, hogy a magasztos Allah ne hallgassa meg. Akkor is meghallgattatik, ha az illető evése, ivása, és öltözéke tilosból van. Ahogy mondta a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette): „Három fohász kétség nélkül meghallgattatik, az első a szenvedő fohásza" Közölte Ibn Madzsah, és nem feltétlenül, hogy az Illető muszlim legyen. Tehát a hitetlen szenvedőnek a fohásza felhág a magasztos Allahhoz és Allah beteljesíti neki, ahogy említette Anasz Bin Malik (Allahnak kedvezett) a Prófétától: „A szenvedő fohásza előtt nincs korlát, akkor sem, ha az illető hitetlen" Közölte Ahmed.

Ez a Prófétai beszéd arra mutat, hogy a magasztos Allah garantálta, hogy győzelmet biztosít a szenvedőnek, ha fohásszal fordul hozzá: „Óvakodjatok a kegyetlenségtől szenvedőnek a fohászától, hiszen ez a fohász a felhőkön jár. Azt mondja a magasztos Allah a szenvedőnek: „Esküszöm a magasságomra, és a méltóságomra, hogy győzelmet biztosítok neked, még ha később is" " Közölte At-Tabarani. A történelem tele van uralkodók történeteivel, és nem tette tönkre más, csak a szenvedők fohásza.

 Fáraóék, akik féktelenül hatalmaskodtak és megkóstoltattak Izráel fiaival mindenféle kínzást, és megölték a gyermekeiket és megkívánták asszonyaikat. Mózes (Béke legyen reá) a népének a lelkére kötötte: Korán (7/128): „Kérjetek Allahtól segítséget és legyetek állhatatosak!" Tehát ez a kegyes Ája mutatja a fohásznak a fontosságát. Mózes bizonyos volt benne, hogy ha Allahhoz fordulnak segítségért, akkor Allah meghallgatja a fohászukat és győzelemre viszi őket. Tehát arra parancsolta őket, hogy forduljanak Allahhoz (magasztaltassék és áldott legyen). Mózes is tettel fordult az Urához, hogy példát mutasson a népének. Alázatosan Kinyitotta a két kezét az ég fele, és fohászkodott a magasztos Allahnak, Fáraó és a cinkosai ellen. Korán: (10/88): „Mózes azt mondta: "Urunk! Fáraónak és előkelőinek pompát és gazdagságot adtál az evilági életben, hogy tévelygésbe vigyenek másokat - ó Urunk - a Te utadtól. Urunk! Tedd semmivé az ő gazdagságukat, és keményítsd meg a szívüket, hogy ne higgyenek mindaddig, amíg a fájdalmas büntetést meg nem látják!" Allah meghallgatta a fohászát és Fáraónak az volt a büntetése, hogy megfullasztotta őt és katonáit a vízbe, és nem használt neki sem a királysága sem a hatalmassága. Ez a büntetésük a földön, és a túlvilágon pedig csak a pokol tüze jár nekik. Korán (40/46): „a tűz, amelyhez elővezettetnek reggel és este. És azon a napon, amikor beáll az Óra, ilyen szó hallatszik: "Részeltessétek a legsúlyosabb büntetésben Fáraó népét!""

Mindez emiatt van, mert a szenvedők, igazságos fohásszal fordultak a magasztos Allahhoz.

Mit jelent az, hogy valaki fohászkodik Allahhoz?

Ugye, ha teszel feljelentést a rendőrségnél, akkor ezután indul egy (földi) folyamat vádlott ellen. Ugyanúgy a fohászoddal, te feljelentést teszel Allahnál, és emiatt (égi) igazságos folyamat indul a vádlott ellen. Tehát a fohász egy fizikai tett, ami után következik egy fizikai (isteni) eljárás, ami végrehajtással végződik. Az eredmény vagy azonnal csattan, vagy később, a lényeg előbb vagy utóbb a bűnös megkapja a büntetését. Tehát, a fohász nem egy bizonytalan szó, amit kiejtünk a nyelvünkön egy olyan Úrnak, aki messze van tőlünk és nem törődik velünk.

Egy másik történet:

Madian népe híres volt abban, hogy ha mértek, akkor csaltak a mérleggel, és ha becsülni kellett a többieknek a dolgait, akkor sokkal kevesebb mértékre becsülték, viszont maguknak a teljes mértéket követelték. A Prófétájuk Suaib figyelmeztette őket erre az alávaló cselekedetre. Azt mondta nekik: Korán (26/181-184): „Adjatok igazságos mértéket, és ne tartozzatok azokhoz, akik megkárosítanak! És mérjetek pontos mérleggel! És ne rövidítsétek meg az embereket semmiféle dolgukban! És ne terjesszétek gonoszul a romlást a földön! És óvakodjatok attól, aki titeket és a többi teremtményeket teremtette!" Erre gúnyolták, és fenyegették őt. A Prófétájuk pedig fohászkodott Allahnak mondván: Korán (7/89) „Urunk! Döntsél köztünk és népünk között az Igazság szerint! Te vagy a legjobb eldöntő!" Allah meghallgatta fohászát, aztán rásújtott a népére azzal, hogy olyan forró időjárást küldött rájuk, hogy  a szomjúságukat sem víz sem árnyék nem csökkenthette, aztán küldött rájuk hatalmas lobbanó tüzes felhőt, és aztán pusztító kiáltást az égből, és földrengést alulról, és nem segített sem az uralkodásuk sem a vagyonuk. Ezek a példák azt mutatják, hogy Allah hallgat a szenvedő fohászára, és azt is, hogy fontosnak, hatalmasnak, és sürgősnek tartja.

A kegyetlenség miatt a magasztos Allah akár az egész városra, vagy falura is sújthat, ha annak lakói kegyetlenkedtek.

A kegyetlenség és annak a valósága:

A kegyetlenség alávaló tulajdonságokhoz, és a rossz erkölcsökhöz tartozik. Ezért a magasztos Allah eltávolította Magától: Korán (10/44): „Allah nem kegyetlenkedik az emberekkel semmiben. Az emberek kegyetlenkednek saját magukkal szemben." Sőt meg is tiltotta magától, ahogy a szent Prófétai beszédben szól: „Szolgáim, Én megtiltottam magamtól a kegyetlenséget, és tilossá tettem köztetek, tehát ne kegyetlenkedjetek" Közölte Muszlim. A kegyetlenség a legnagyobb bajok közé tartozik, amibe keveredett az emberiség, és szörnyűség a személyre, és a társadalomra egyaránt. Minden katasztrófának, ami történik a néppel, alapja a kegyetlenség. Allah felvilágosított minket arra a valóságra, hogy minden falu pusztításának az oka, a kegyetlenség. Korán: (28/59): „csakis, akkor pusztítottuk el a városokat, ha lakói kegyetlenkedtek." (11/117): „A te Urad képtelen lett volna csakúgy kegyetlenségből elpusztítani a városukat úgy, hogy azok lakói igaz módon cselekszenek"

Ezért a magasztos Allah védelmezi, azokat az embereket, akik szenvedtek ezek miatt a kegyetlenek miatt. A szenvedőnek csak egy fohászába kerül, hogy Allah rögtön indítson sikeres eljárást a kegyetlen ellen.

Allahnak a szokásos eljárásaihoz tartozik az, hogy (ahogy magyarázta Sejk Ibn Tajmijjah) megbuktatni a kegyetlen és igazságtalan kormányt, akkor is, ha muszlimok irányítják, és győzelemre vinni az igazságos kormányt, akkor is, ha hitetlenek irányítják. Tehát, az igazság, azaz alap, amelyen alapszanak az egek és a föld. Azt mondta a magasztos Allah: Korán (46/3): „Mi Igazsággal és megszabott határidővel teremtettük az egeket s a földet, és ami a kettő között van."

Aki tanulmányozza a magasztos Allahnak és a Próféta Szunnájának az utasításait, az sok idézettel találkozik, amely megalázza a kegyetlenséget és a végrehajtóit, és figyelmezteti a szolgákat rá. A magasztos Allah megemlítette a kegyetlenséget a Koránban több mint kétszáznegyven helyen és különböző módszerekkel figyelmeztet ennek a veszélyére. Van, ahol Allah megtagadja magától ezt a rossz tulajdonságot: Korán (41/46): „A te Urad nem kegyetlen a szolgáival szemben." Máshol pedig megparancsolja az igazságot az emberek között, és azok között is, akik nem muszlimok: Korán: (16/90) „Allah méltányossága illendő bánásmódra, s a rokonnak való adakozásra szólít föl" (5/8): „Ti hívők! Ha tanúskodtok, legyetek olyan tanúk, akik Allahhal szemben állhatatosak a méltányosságban! És ne indítson benneteket bizonyos emberek iránti gyűlöletetek arra, hogy ne legyetek igazságosak! Legyetek igazságosak! Ez közelebb áll az óvakodáshoz. És óvakodjatok Allahtól! Allah hozzáértője annak, amit cselekszetek." Van, ahol Allah úgy említi a kegyetlenséget, hogy megalázza a követőit, és fenyegeti az Ő büntetésével, mint (20/111): „És alázatosan lehorgadnak az orcák az Élő, a Gondoskodó előtt. És csalatkozik reményeiben az, akit kegyetlenség terhel" Van ahol a magasztos Allah úgy magyarázta, hogy ha valaki követ egy bűnt, ezzel kegyetlenséget követ magával szemben, mint (7/23): „Ők ketten pedig azt mondták: "Önmagunk ellen kegyetlenkedtünk. Ha nem bocsátasz meg nékünk, és nem leszel irgalmas hozzánk, bizony kárvallottak leszünk a kárvallottak között."

A Szunna szerint pedig sok prófétai beszéd figyelmeztetett erre az alázatos tettre. Említem belőle ezt a Prófétai beszédet. Dzsabir Bin Abdullahtól (Allahnak kedveztek) származó Prófétai beszéd, hogy azt mondta a Próféta (Allah dicsérte és üdvözítette): „Óvakodjatok a kegyetlenségtől, mert a kegyetlenség az evilágon, sötétségeket okoz az utolsó ítélet napján" Közölte Muszlim. A Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette) beépítette ezt a valóságot a kortársai szívében, és felvilágosította őket arra, hogy ez Allahnak a szokásos eljárásaihoz tartozik, amely változatlan, és megmásíthatatlan marad. Tehát megtiltotta a kegyetlenséget, és úgy említette meg az előző népeket, amelyek gyakorolták a kegyetlenséget, hogy megkapták a büntetésüket először az evilágon, aztán a túlvilágon is meg fogják kapni.

A kegyetlenségnek sok hátránya van különösen a személyekre és általánosan a társadalomra. Tehát nem egyenesedik az élet, csak az igazsággal. Ezért a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette) arra ügyelt, hogy bele építse ezt az elvet Muaz szívébe, és a lelkére kötötte, hogy óvakodjon a szenvedő fohászától, ahogy szerepel a Próféta fohászában: „Allah, Oltalmat kérek Tőled, hogy kegyetlenséget kövessek, vagy szenvedjek". Kérem Allahot, hogy tartsa messze tőlünk a kegyetlenséget, és azokat, akik gyakorolják.

Írta: Nidal Mohamed Amin Abiad